Back to reality

2009. szeptember 16.

Hiányoztam egy hétig. Ilyenkor, szeptember elején-közepén szoktunk szabadságolni. Volt Nike-félmaraton Budapesten, ahol 10 percet javítottam tavalyi időmön (1h31m), volt észak-olaszországi kultúrkör Velencében, mert nem szokás kihagyni, Pádovában és Veronában, mert nem akartuk kihagyni, volt aktív sportturizmus a Garda-tónál és többezer km az külföldi autópályákon. Vittünk magunkkal kerékpárokat is, így sokkal izgalmasabb volt a sight-seeing, el sem fáradtunk és bőven jutott időnk mindenre. Pádova és Verona egyébként szűk és gyakran zsúfolt utcáin egyetlen sofőr sem dudált ránk, a Garda-tó partján pedig mintha egy igazi bike-fest-re érkeztünk volna. Itt mindenki bringázott, ki országútival, ki montival tekert, aki pedig nem kerékpározott, az szörfözött, kite-boardozott, vitorlázott, úszott, szaladt vagy sziklát mászott – valóságos sportparadicsom.

Nos mindez a múlté. Tegnap ismét a sűrűjében találtam magam. Felelőségvállalás, elnöki üzenet, Ciutacu-Nasu cirkusz fogadott, holnap Lavinia Sandru méltatlankodik majd, hogy a Realitateasoknal feketelistára került – … valószínű úgy érzi, hogy cenzúrázzák, de ha mi mondanánk meg, hogy őt hívják meg műsoraikba, az szerinte mi lenne? Közben készül az elnökválasztási kampányt az audiovizuális médiában szabályozó határozat, melynek tervezete egyébként megtalálható a www.cna.ro honlapon.
Apropos: elnökválasztási kampány. Az államfő tegnapi kétórás értekezését öt román műsorszolgáltató közvetítette élőben. Nézettsége átlaga összesen nem haladta meg az 6,5%-ot. (TVR1 3%, Realitatea 2%, Antena3 1,5% N24 0 Money Channel 0) Az adatok azt mutatják, hogy a tévénézők kb 1 órát követték az élő közvetítést, azután egyre többen kapcsoltak más csatornára. Ugyanabban az idősávban csak a PRO TV híradóját a lakosság 8%-a követte. Kár, hogy Andreea Esca nem jelölt.

Íme, újabb táblaügy

2009. augusztus 13.

a székely vendégszeretetről, a gondoskodásról, a turizmusban rejlő lehetőségekről stb… magunkról úgy általában.

Tilos – csak azoknak, akik értik?

Egyébként a fotó – amint a háttérben látható – a XVIII rétyi triatlonversenyen készült, és megragadom az alkalmat, hogy ezúttal is gratuláljak a szervezőknek. Szép verseny volt.

Temetés számokban

2009. július 8.

Tegnap megígértem, hogy ma visszatérek Michael Jackson élőben közvetített temetési ceremóniájának nézettségi adataival. Nos a GFK szerint Romániában a legtöbben a PRO TV-én követték a show-t, a lakosság mintegy 7,8 %-a (ez volt a csúcsérték, az átlag 7% volt), az Antena1-en az átlag elérte a 4%-ot. A hírtévék esetében az N24-en 0.1%, a Realitatea-n átlagban 1,6%, az Antena3-an pedig 2%, ameddig a ceremóniát közvetítették, majd felment 2,5%-ra, amint Gadea, illetve Badea műsorával folytatták. Ezek a számok csak akkor mondanak valamit, ha összehasonlítjuk egy átlagosnak nevezhető nap nézettségi adataival. Nos, pl. július 2-án ugyanabban az idősávban a PRO TV-ét országszerte átlagban 6,1% követte, az Antena1-et 3,7%, az Realiateat 1,4, az N24-et 0,1%, az Antena3-at 2% követte. Tehát említésre méltó különbségek csupán a PRO TV és az Antena3 esetében észlelhetők. Az előbbi esetében azt jelenti, hogy azon kívül, hogy a PRO TV a legnézettebb román műsorszolgáltató, szintén ők a román tévénézők legfontosabb második opciója. Az Antena3 félszázalékos növekedése szerintem azzal magyarázható, hogy mindazok, akik másféle aktualitásra vágytak, azok odakapcsoltak.

Halál, giccs és PR

2009. július 7.

Megállt a világ. Nincsenek hírek, van egy esemény. Az itthoni hálozatomban 11 műsorszolgáltató közvetíti élőben Jacko temetési ceremóniáját. Maga a temetés nagyobb show, mint amekkora hír volt a megasztár halála. Egyetlen hazai hírcsatorna sem próbálkozott egyébbel, mert így biztosak abban, hogy nem veszítenek versenytársaikkal szemben. Az összes hazai hírtévét magával ragadta az ár (kivétel a Money Channel). Ilyenkor látszik, hogy mennyire erőtlenek és amatőrök, hogy versengésük mennyire kicsinyes. Giccs, hogy minden temetés breaking news. Csak a hazai médiában hány temetést közvetítek élőben az elmúlt időszakban? Kapásból: Marian Cozma, Dolanescu, a Zsil-völgyi bányásztragédia áldozatai, Anca Parghel, Dobrin, s elnézést azoktól, akiket kifelejtettem… és kár a szóért arról a mérhetetlen gusztustalanságról beszélni, ahogyan hazai politikusok megpróbálnak minden eladható temetésre rácuppanni. Ha majd újra meghal Michael Jackson, és én pont akkor egy hírtelevíziót vezetnék, a temetés helyett biztosan valami egyebet közvetítenék, éppen azért, hogy arra emlékeztessem azt a kevés tévénézőt, aki épp minket követne, hogy „the show must go on.” Holnap jelentkezem a temetés nézettségi adataival.
Az MGM-en jó film van, Woody Harrelsonnal és Sean Pennel.

Bukaresti emléktábla

2009. június 29.

A román vízilabda válogatott csapata az 1952-es helsinki Olimpián.
Az emléktábla a Floreasca uszodában található.

Verespatakról és a tömegsportok hirtelen népszerűségéről

2009. június 23.

Mai ülésünkön több mint 5 órán keresztül vitattunk két napirendi pontot. Az egyik Catalin Tolontan, a GSP újságírója által az Ifjúsági és sportminisztérium (MTS) hírdetéseivel kapcsolatasan megfogalmazott kérdés, a másik pedig a verespataki RMGC-médiakampány volt.

Nos, az előbbi megkeresés lényege az, hogy a MTS és két ügynökség között megkötött és utólag nyilvánosságra került szerződés tárgya többek között arra vonatkozik, hogy különböző műsorszolgáltatóktól egy promováló klipp lejátszását, valamint híreket rendeltek.
Mivel nem léteznek bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy az a két ügynökség, amelyik szerződést kötött a MTS-vel valamilyen kapcsolatban lenne különböző műsorszolgáltatókkal, a hírekkel kapcsolatban nem tudtunk érdemben dönteni. Bár véleményem szerint túl sok a véletlen egybeesés, a műsorszolgáltatók határozottan állították, hogy ők az említett anyagokért nem kaptak pénzt, és semmilyen kapcsolatban nem állnak sem a minisztériummal, sem az illető ügynökségekkel.
Ami a véletleneket illeti: soha nem láttam ennyi és ilyen pozitív tartalmú hírt pl a tömegsportok promoválásról, sőt nagyon jól tudom, hogy milyen nehéz meggyőzni őket arról, hogy egy-egy ilyen eseményről tájékoztassanak. Egyébként zárójelben megemlíteném, hogy nemrég járt le a Román Kerékpáros Körverseny, vagy egy rangos nemzetközi rögbi torna, vagy az országos úszó és atlétika versenyek – látott-e valaki egyetlen hírt ezekről a sporthírekben? A tömegsportok népszerűsítésével még rosszabbul állunk, és éppen ezért volt számomra meglepő, hogy az Ifjúság napja alkalmából a műsorszolgáltatók hirtelen ilyen érzékennyé váltak a tömögsportok – természetesen egyes politikusokkal elegyített – promoválása iránt. Továbbá a véletlenekről: milyen fontosságú esemény lehet az, amelyről a hírcsatornák több mint 60 szalaghírben tájékoztanak egy nap?
Végezetül: döntésünkben csupán a klippekre korlátozódhattunk, és bizonyítékok híján a hírekre vonatkozóan egy közleményt adtunk ki, amelyben felhívtuk a műsorszolgáltatók figyelmét arra, hogy az audiovizális törvény értelmében tilos mindennemű külső beavatkozás a műsorszórók szerkesztőségi politikájába. Azokat a tévécsatornákat pedig, amelyek közvetítették az említett klippeket, az audiovizuális kód értelmélben nyilvános felszólításban részesítettuk, ugyanis a klipp véleményem szerint elsősorban a politikust promoválta, és nem az intézményt vagy az Ifjúság napját. Az a tény azonban, hogy mindez öt nappal a választási kampány startja előtt zajlott, csak megerősíti sokak gyanúját az említett véletlen egybeesésekkel kapcsolatban.

Az RMGC esetebében pedig leállítottuk azt a reklámot, amelyben arról kérdezik az ártatlan járókelőket, hogy mit is kellene kezdenie Romániának négymilliárd dollárral. Az ügyet első fázisban ezelőtt két héttel tárgyaltuk. A kód alapján akkor is meghozhattuk volna ugyanezt a döntést, de akkor a tanács jobbnak tartotta kikérni a RAC véleményét is, a RAC pedig szintén úgy értékelte, hogy ez a klipp megtéveszti a médiafogyasztót, úgyhogy leállítotuk. Milyen négymilliárd? Mennyiből? Miért? Mennyiért? Mintha utcai referendummal döntenének a költségvetésről. Ez olyan,mintha arról kérdeznék az embereket, hogy akarnak-e fizetésemelést.
Erről az ügyről még csak annyit, hogy máig egyetlen panasz sem jött erre vonatkozóan sem környezetvédő, sem média, sem emberjogi civil szervezetek részéről. Az egyetlen, aki megkeresett bennünket ezzel kapcsolatban, Funar volt, aki azt kérte a tanácstól, hogy tiltsuk be a klippet, mert a cég bányászati engedélyei nincsenek rendben. Nos, mi az ő panaszát elutasítottuk, mert az általa felvetett probléma megoldása nem a mi hatáskörünkbe tartozik, ami végső soron azt jelenti, hogy mi nem tilthatjuk meg az RMGC-nek, hogy reklámozzon, csak azt szabhatjuk meg, hogy törvényesen tegye, ha már teszi.

Marketing haladóknak

2009. június 18.

Balkáni frankofón náci “graffiti”

2009. június 17.

de Gaulle Herastrau parkban díszelgő szobrán.

A járókelőket már egy ideje mérgezi ez a látvány, és még senki nem tette szóvá, senki nem tiltakozott, legalábbis én nem hallotam róla. Eddig úgy tudtam, hogy van diplomácia, van mindenre érzékeny sajtó, van rendőrség, Big Brother fénykorszak, web kamerák a város forgalmasabb helyein, és nem utolsó sorban létezik törvény, amely tiltja e szimbólumok használatát, a műemlékek meggyalázását stb… és úgy tudtam, hogy vannak olyanok, akiket ez a jelenség nagyon zavar.

Szoborgyalázásért másokat börtönbe zártak… igaz, hogy Marosvásárhelyen, igaz, hogy 1990-ben, igaz, hogy magyar fiatalemberket, és az is igaz, hogy Avram Iancuért, és nem Charles de Gaulle -ért.

Az, hogy mindez pont most törénik, meggyőződésem, hogy csupán a véletlen műve, csakhogy túl sok hasonló véletlen jelenséggel hozhatom összefüggésbe.
Miközben e bejegyzést írom éppen egy ex pérémés képviselő alakítgatja a közvéleményt az egyik hírcsatorna fő műsoridejében – szintén véletlenül.

Választási kakofónia

2009. június 12.

Tegnapi ülésünkön lezártuk az EP-választási kampánnyal kapcsolatos teendőinket, de máris fogadok, hogy jóval izgalmasabb lesz a választások utáni időszak kiértékelése. Rutinosan áttekintettük az utolsó hét kampányakcióit az audiovizuális médiában, és – mondanom sem kell – kiosztottunk néhány büntetést. Ennyi idő alatt csupán mennyiségi elemzést lehet végezi, de ennek eredményei is olyannyira egyértelműek voltak, hogy különösebb dilemmázás nélkül hozhattuk meg döntéseinket. Természetesen a leggyakoribb kihágásnak továbbra is a kampány méltánytalan tükrözése volt, hiszen a műsorszolgáltatók a kampányfinishben nem engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy korrektül és méltányosan, esetleg a törvényeket betartva tájékoztassák a tisztelt médiafogyasztót. Ha az első három hétben nem voltak erre képesek, mitől lettek volna a kampány utolsó hetében? (Az arányok semmit nem változtak az előző bejegyzésemben közöltekhez képest, úgyhogy itt nem ismétlem meg.) Az utolsó heti teljesítményért 5 központi és 6 helyi műsorszolgáltatót részesítettünk pénzbírságban, és 15-öt nyilvános felszólításban, köztük a közszolgálati televíziót is.
A legtöbb kihágást ismét a két központi hírcsatorna követte el. A két műsorszolgáltató teljesítménye sokban nem különbözött egymástól, mindketten hozták a szokásos formájukat. Egyetlen, szóra érdemes különbségként említeném az Antena3 újabb időrelatívizáló próbálkozását. Ez a csatorna harmadszor próbálkozik ezzel az olcsó trükkel. Ezúttal kb. 1 perccel hamarabb hozta a saját megrendelésére készített exit-poll eredményeket, valamivel nagyobb nézettség elnyerésének reményében. Nos teljes csőd, mert: 1. a csalás nem hozott nagyobb nézettséget, hisz 21 órakor a Realitatea nézettsége 2,8% volt az Antena3-é pedig 2%; 2. a bemutatott eredmények távolabb voltak a valós adatoktól, mint a konkurens csatorna által közzétett exit-poll eredmények. Egyébként mindkettő nagyon kevés, kb annyira kevés, mint amilyen kevesen mentek el szavazni, (érdemes lenne a nézettségi adatok és a szavazási részvétel közötti összefüggéseket is alaposan megvizsgálni).
Ha már a választási eredmények felől is megközelítjük a problémát, a média egy részének tudathasadásos állapotán már csak derülni tudok, különösen azon, ahogy csodálkoznak, számolnak, elemeznek, gazdasági válsággal, rossz kormányzással magyarázzák Gigi és Vadim teljesítményét. Vadim megszerezte magának, pártjának, rögeszméinek Románia legnagyobb médiatermékét, a többi mese, és főleg röhej, még akkor is, ha valóban van 8-9%-nyi szélsőséges szavazó az országban.
Inkább azt nézzük meg, hogy az urnazárás után egy héttel, mit tudhat egy átlag médiafogyasztó a választásokról?
Természetesen több lehetséges válasz létezik, megpróbálom őket összegezni:
1. semmit, azt sem, hogy voltak választások, mert közben szappanoperákat, focimeccseket és valóságshow szerű valóságshowkat kellett néznie;
2. Gigivel valami történt, valami cirkuszba készül, a saját repülőjével megy;
3. az a fiatal lány az államelnök lánya, és beiratkozott a pártba és utazik Brüsszelbe;
4. nem nyert senki, mindenki nyert,
5. elég sokan buszoztak, és új turisztikai lelőhelyekre bukkantak;
6. az egyik kormánypártnak szebbek a miniszterei, mint a másiknak;
7. a magyarok 9%-ot? Nem mondod! Én már azt hittem nincsenek is, évek óta nem láttam egyet sem a tévében.

8. kérlek folytassátok…

Vihar a biliben

2009. június 5.

Nyilvánosságra hozták a Globális Korrupció 2009-es Barométerét. A legtöbb romániai sajtótermék be is számol az adatokról. Közlik, hogy milyen szervezet végezte a méréseket, hol, mikor, mekkora mintán stb… Természetesen az is kiderül, hogy ezen a téren Románia még mindig utolsó helyen az EU-ban, hogy továbbra is a parlament, a politikai pártok és az igazságszolgáltatás a legkorruptabb intézmények stb. Nos kicsit alaposabban utána néztem: több mint tíz központi román lapban találkoztam ezzel a hírrel és párszor a román audiovizuális médiában. Zömük hanyag eleganciával feledkezett meg arról, hogy e korrupciós fokmérő egyik releváns újdonságáról tájékoztassa a manipulálásra ellenben alkalmasnak tartott médiafogyasztót. Az újdonság abban áll, hogy az idei barométerben először jelenik meg a média, mint korrupt intézmény. Ez számukra (már) nem hír? az elhallgatás pedig módszer? Apropos, látott-e valaki egyetlen hírt a két román hírcsatornán a csíkszeredai vagy a vásárhelyi tiltakozásról? vagy a kolozsvári műemlékeken elhelyezett táblákról? vagy egyes magyar politikusok normális körülmények között minden biztosítékot kiverő nyilatkozatairól?
És ha már az elhallgatásnál tartunk, íme pár adat az OÁT kampány-monitorizálási eredményeiből:
a Realitatea TV a kampány első három hetében 4916 másodpercben számolt be híradóiban a PDL kampánytevékenységéről, 3106-ban a PSD+PC akcióiról, 1946 másodpercben a PNL kampányáról és 0 (nulla) másodpercben az RMDSZ kampányáról. Ami a kampány témájú vitaműsorokat illeti, az első három hétben a PDL jelöltjei 43 műsorban szerepelek, a PSD-PC jelöltjei 24-ben, a liberálisoké 20-ban, az RMDSZ-é pedig 2-ben. A politikai pluralizmus szempontjából a kép a következő: híradókban az PDL 13303 másodpercet, a PSD-PC 13509-et, a PNL 3310-et, az RMDSZ 66-ot, parlamenten kívüli és független jelöltek pedig összesen 1851 másodpercet szerepeltek. Általános témájú politikai vitaműsorokban a helyezet három hét után a következő: PDL 141 szereplés, PSD-PC 126, PNL 101, RMDSZ 8.
Lássuk a másik a hírcsatorna adatait. Az Antena3 kampányhírei az első három hétben: PDL 4546 mp, PSD-PC 5829, PNL 2628 mp, RMDSZ 18 mp. Becali, Vadim, EBA és palamenten kívüli társaik összesen 531 mp. Kampánytémájú vitaműsorokban a PDL képviselői 48-szor szerepeltek, a PSD-PC jelöltjei 51-szer, a liberálisok 31-szer, az RMDSZ 2-szer. A politikai pluralizmus pedig a következő adatokban tükröződik: PDL 23985 mp, PSD-PC 23585 mp, PNL 7320 mp, RMDSZ 276 mp. Általános politikai témájú vitaműsorokban a jelenlét: a PDL képviselői 99-szer, a PSD-PC 115-ször, a PNL 61-szer, az RMDSZ 8-szor.
Ezek csupán mennyiségi adatok, nem kellene különösebb jelentőséget tulajdonítani nekik, hisz a lényeg a tartalomban, nemde? Csakhogy van két jogszabály. Az egyik a választási törvény alapján szabályozza az EP választási kampányt az audiovizuális médiában, a másik pedig a politikai pluralizmusra vonatkozik, és 60%-40% arányban szabályozza a politikai hatalom és ellenzék jelenlétét a politikai témájú hír és vitaműsorokban. A maga nemében mindkét jogszabály kissé abszurd és nehezen alkalmazható, és a méltányosság és szakmaiság hiánya különben sem pótolható jogszabályokkal. Ha pedig létezne méltányosság és szakmaiság, valószínű nem lenne szükség ilyen törvényekre. Egyébként az említett műsorszolgáltatókat a kampány során többször is büntette az OÁT, de igazán nem ez fáj nekik, hanem az, hogy az amatőr, lassan mindenki által tetten ért manipulálási szándék e két hírcsatorna nézettségét napi átlagos 1% alá küldte. Pl. a GFK adatai szerint a Realitatea szerdai napi átlagos nézettsége 0,8%, az Antena3-é pedig 0,5%, a napi csúcsértékek pedig alig haladják meg a 2%-ot.