Mai ülésünkön több mint 5 órán keresztül vitattunk két napirendi pontot. Az egyik Catalin Tolontan, a GSP újságírója által az Ifjúsági és sportminisztérium (MTS) hírdetéseivel kapcsolatasan megfogalmazott kérdés, a másik pedig a verespataki RMGC-médiakampány volt.
Nos, az előbbi megkeresés lényege az, hogy a MTS és két ügynökség között megkötött és utólag nyilvánosságra került szerződés tárgya többek között arra vonatkozik, hogy különböző műsorszolgáltatóktól egy promováló klipp lejátszását, valamint híreket rendeltek.
Mivel nem léteznek bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy az a két ügynökség, amelyik szerződést kötött a MTS-vel valamilyen kapcsolatban lenne különböző műsorszolgáltatókkal, a hírekkel kapcsolatban nem tudtunk érdemben dönteni. Bár véleményem szerint túl sok a véletlen egybeesés, a műsorszolgáltatók határozottan állították, hogy ők az említett anyagokért nem kaptak pénzt, és semmilyen kapcsolatban nem állnak sem a minisztériummal, sem az illető ügynökségekkel.
Ami a véletleneket illeti: soha nem láttam ennyi és ilyen pozitív tartalmú hírt pl a tömegsportok promoválásról, sőt nagyon jól tudom, hogy milyen nehéz meggyőzni őket arról, hogy egy-egy ilyen eseményről tájékoztassanak. Egyébként zárójelben megemlíteném, hogy nemrég járt le a Román Kerékpáros Körverseny, vagy egy rangos nemzetközi rögbi torna, vagy az országos úszó és atlétika versenyek – látott-e valaki egyetlen hírt ezekről a sporthírekben? A tömegsportok népszerűsítésével még rosszabbul állunk, és éppen ezért volt számomra meglepő, hogy az Ifjúság napja alkalmából a műsorszolgáltatók hirtelen ilyen érzékennyé váltak a tömögsportok – természetesen egyes politikusokkal elegyített – promoválása iránt. Továbbá a véletlenekről: milyen fontosságú esemény lehet az, amelyről a hírcsatornák több mint 60 szalaghírben tájékoztanak egy nap?
Végezetül: döntésünkben csupán a klippekre korlátozódhattunk, és bizonyítékok híján a hírekre vonatkozóan egy közleményt adtunk ki, amelyben felhívtuk a műsorszolgáltatók figyelmét arra, hogy az audiovizális törvény értelmében tilos mindennemű külső beavatkozás a műsorszórók szerkesztőségi politikájába. Azokat a tévécsatornákat pedig, amelyek közvetítették az említett klippeket, az audiovizuális kód értelmélben nyilvános felszólításban részesítettuk, ugyanis a klipp véleményem szerint elsősorban a politikust promoválta, és nem az intézményt vagy az Ifjúság napját. Az a tény azonban, hogy mindez öt nappal a választási kampány startja előtt zajlott, csak megerősíti sokak gyanúját az említett véletlen egybeesésekkel kapcsolatban.
Az RMGC esetebében pedig leállítottuk azt a reklámot, amelyben arról kérdezik az ártatlan járókelőket, hogy mit is kellene kezdenie Romániának négymilliárd dollárral. Az ügyet első fázisban ezelőtt két héttel tárgyaltuk. A kód alapján akkor is meghozhattuk volna ugyanezt a döntést, de akkor a tanács jobbnak tartotta kikérni a RAC véleményét is, a RAC pedig szintén úgy értékelte, hogy ez a klipp megtéveszti a médiafogyasztót, úgyhogy leállítotuk. Milyen négymilliárd? Mennyiből? Miért? Mennyiért? Mintha utcai referendummal döntenének a költségvetésről. Ez olyan,mintha arról kérdeznék az embereket, hogy akarnak-e fizetésemelést.
Erről az ügyről még csak annyit, hogy máig egyetlen panasz sem jött erre vonatkozóan sem környezetvédő, sem média, sem emberjogi civil szervezetek részéről. Az egyetlen, aki megkeresett bennünket ezzel kapcsolatban, Funar volt, aki azt kérte a tanácstól, hogy tiltsuk be a klippet, mert a cég bányászati engedélyei nincsenek rendben. Nos, mi az ő panaszát elutasítottuk, mert az általa felvetett probléma megoldása nem a mi hatáskörünkbe tartozik, ami végső soron azt jelenti, hogy mi nem tilthatjuk meg az RMGC-nek, hogy reklámozzon, csak azt szabhatjuk meg, hogy törvényesen tegye, ha már teszi.
