Választási kakofónia
Tegnapi ülésünkön lezártuk az EP-választási kampánnyal kapcsolatos teendőinket, de máris fogadok, hogy jóval izgalmasabb lesz a választások utáni időszak kiértékelése. Rutinosan áttekintettük az utolsó hét kampányakcióit az audiovizuális médiában, és – mondanom sem kell – kiosztottunk néhány büntetést. Ennyi idő alatt csupán mennyiségi elemzést lehet végezi, de ennek eredményei is olyannyira egyértelműek voltak, hogy különösebb dilemmázás nélkül hozhattuk meg döntéseinket. Természetesen a leggyakoribb kihágásnak továbbra is a kampány méltánytalan tükrözése volt, hiszen a műsorszolgáltatók a kampányfinishben nem engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy korrektül és méltányosan, esetleg a törvényeket betartva tájékoztassák a tisztelt médiafogyasztót. Ha az első három hétben nem voltak erre képesek, mitől lettek volna a kampány utolsó hetében? (Az arányok semmit nem változtak az előző bejegyzésemben közöltekhez képest, úgyhogy itt nem ismétlem meg.) Az utolsó heti teljesítményért 5 központi és 6 helyi műsorszolgáltatót részesítettünk pénzbírságban, és 15-öt nyilvános felszólításban, köztük a közszolgálati televíziót is.
A legtöbb kihágást ismét a két központi hírcsatorna követte el. A két műsorszolgáltató teljesítménye sokban nem különbözött egymástól, mindketten hozták a szokásos formájukat. Egyetlen, szóra érdemes különbségként említeném az Antena3 újabb időrelatívizáló próbálkozását. Ez a csatorna harmadszor próbálkozik ezzel az olcsó trükkel. Ezúttal kb. 1 perccel hamarabb hozta a saját megrendelésére készített exit-poll eredményeket, valamivel nagyobb nézettség elnyerésének reményében. Nos teljes csőd, mert: 1. a csalás nem hozott nagyobb nézettséget, hisz 21 órakor a Realitatea nézettsége 2,8% volt az Antena3-é pedig 2%; 2. a bemutatott eredmények távolabb voltak a valós adatoktól, mint a konkurens csatorna által közzétett exit-poll eredmények. Egyébként mindkettő nagyon kevés, kb annyira kevés, mint amilyen kevesen mentek el szavazni, (érdemes lenne a nézettségi adatok és a szavazási részvétel közötti összefüggéseket is alaposan megvizsgálni).
Ha már a választási eredmények felől is megközelítjük a problémát, a média egy részének tudathasadásos állapotán már csak derülni tudok, különösen azon, ahogy csodálkoznak, számolnak, elemeznek, gazdasági válsággal, rossz kormányzással magyarázzák Gigi és Vadim teljesítményét. Vadim megszerezte magának, pártjának, rögeszméinek Románia legnagyobb médiatermékét, a többi mese, és főleg röhej, még akkor is, ha valóban van 8-9%-nyi szélsőséges szavazó az országban.
Inkább azt nézzük meg, hogy az urnazárás után egy héttel, mit tudhat egy átlag médiafogyasztó a választásokról?
Természetesen több lehetséges válasz létezik, megpróbálom őket összegezni:
1. semmit, azt sem, hogy voltak választások, mert közben szappanoperákat, focimeccseket és valóságshow szerű valóságshowkat kellett néznie;
2. Gigivel valami történt, valami cirkuszba készül, a saját repülőjével megy;
3. az a fiatal lány az államelnök lánya, és beiratkozott a pártba és utazik Brüsszelbe;
4. nem nyert senki, mindenki nyert,
5. elég sokan buszoztak, és új turisztikai lelőhelyekre bukkantak;
6. az egyik kormánypártnak szebbek a miniszterei, mint a másiknak;
7. a magyarok 9%-ot? Nem mondod! Én már azt hittem nincsenek is, évek óta nem láttam egyet sem a tévében.
8. kérlek folytassátok…
