A kampány utolsó napjai ahelyett, hogy valódi vitákról szólnának megnemtarott és megtartandó viták pseudo-vitájától hangosak. A jelenlegi helyzet egy Caragiale-Ionesco koprodukció gyenge koppintásához hasonlít.
De mielőtt arról írnék, hogy miként zajlott a elnökválasztási kampány az audiovizuális médiában, reagálni szeretnék arra, ami éppen most történik. Nos: van egy törvény, a választási kampányt szabályozó törvény, amely kerek-perec leszögezi, hogy a kampány az audiovizuális médiában ingyenes és minden jelölt számára egyenlő esélyeket biztosít. Csakhogy egy olyan országban, ahol bizonyos pártok, jelöltek és médiaintézmények ilyen önkényesen és derűsen szegnek meg írott törvényeket, kár is íratlan szabályok tiszteletben tartásáról beszélni. Mégis megkísérlem, mert bízom abban, hogy ezáltal is valamilyen mértékben hozzájárulok egy rendkívül zavaros kép letisztításához.
Az IPP, a ma esti vita szervezője, azt állítja, hogy az elnökjelöltek vitája egy magánjellegű esemény, ahova azt hív meg, akit akar, és minden jöttment alakot, (”cigányzenészt”) nem kötelesek meghívni.
Ugyanerről az IPP-ről én azt tudom, hogy már a kampány előtt, mielőtt az államfő kiírta volna a referendumot, kérték az Audiovizuális Tanácstól, hogy minősítse közérdekű kampánnyá az államelnök által kezdeményezett javaslatot. Konkrétan azt, hogy az emberek szavazzanak az egykamrás és csökkentett létszámú parlamentre. Ismétlem: mielőtt Basescu kiírta volna a referendumot. Így akartak kispekulálni két párhuzamos médiakampányt a Basescu javára. Persze, hogy nem hagytuk jóva.
Ők: a független civilek, akik magánvitákat szerveznek, ahova holmi „cigányzenészeket” nem kötelesek meghívni. A magánpartira hivatalos három jelölten kívül kilenc cigányzenész teljesítette a törvény által támasztott feltételeket ahhoz, hogy ingyenes és egyenlő bánásmódot biztosító kampányban részesüljenek.
Számomra a „független” IPP képmutatása legalább annyira zavaró, mint egyes műsorszolgáltatók törvényszegése. Ennyit az iratlan szabályokról… ma, a vita előtt két és fél órával.