A must carry-ről

2010. december 7.

Mi is a must carry? Angol kifejézes, annyi mint: vinni kell. A médiában pedig a kábelszolgáltatókra vonatkozik, és ez az elv rendezi a kötelező módon biztosított műsorszolgáltatók listáját. Romániában az audiovizuális törvény 82. cikkelye a következő képpen szabályozza a must carry elvet: minden kábelesnek bizotsítania kell a közszolgálati televízió összes csatornáját (TVR1,2,3, Cultural, Info, illetve a regionális), a szállított csatornák 25%-át pedig nézettségi sorrendben a hazai kereskedelmi tévécsatornák teszik ki, plusz egy román-francia államközi egyezmény révén a TV5, plusz két helyi és két regionális (ha létezik), plusz – ott ahol egy adott kisebbség eléri a 20%-ot – egy csatorna az illető kisebbség nyelvén. Ez matematikailag a következőt jelenti: abban az esetben, ha a kábeles 100 csatornát tud biztosítani előfizetőinek 6+25+4+1+1=37. Nos 100-ból 37 tévécsatorna szállítását biztosítja kötelező módon a törvény (feltéve, hogy az illető városban létezik 2 helyi és két regionális tévé és egy 20%-nál nagyobb kisebbség). Melyik ez a 25 csatorna? Nézettségi sorrendben: ProTv, Antena 1, Realitatea, Antena 3, Kanal D, Prima TV, National TV, OTV, B1, Etno, Antena2, Taraf TV, Favorit TV, Kiss TV, N24 Plus, MyneleTV, Neptun TV, Vox News, DD TV, Alpha TV, TVRM, Canal Teleshop… s ez még csak 22, a többi nem jut eszembe, s az utóbbi 10 nézettsége nem éri el a 0,1%-ot sem. Ez lenne az audiovizuális piac. Csakhogy ez nem egy valós piac, mint ahogy ezt a műsorszolgáltatók is nyiltan elismerik, ez egy mesterségesen fenntartott piac, ami úgy tűnik, hogy még a legkapitalistábbak számára is tökéletesen megfelel. A must carry elvnek nem médiavállalkozásokat kellene bebiztosítania, hanem a közérdeket kellene megóvja a nézettségért folytatott harc piaci kényszereitől. Éppen ezért a nézettségi kritérum azon kívül, hogy nem releváns, meggyőződésem, hogy rendkívül ártalmas egy ilyen beavatkozás esetében. A must carry elvnek jelenlegi formájában semmi köze a kereslet és kínálat alapján működő egészséges médiapiachoz. Az utóbbi időben több nyilvános vita keretében megfogalmaztam a piacot véleményem szerint indokolatlanul lázba hozó javaslatomat, miszerint a must carry-nek a TVR 1-re, TVR 2-re és Culturalra, 2-2 helyi és regionális adóra, valamint egy kisebbségeknek szóló csatornára kelle korlátozódnia (a 20%-os küszöb kritériuma nélkül). Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a nagyobb kábelszolgáltatók helyenként monopolhelyzetben vannak, és ez némi kiszolgáltatottáságot jelent a műsorszolgáltatók számára. Kíváncsi vagyok a Versenytanács véleményére, de addig is, erre a problémára van a must carry-n kívül más megoldás is: pl. a műsorrács bármilyen módosítása csakis az előfizető beleegyezésével történjen.

Nemzeti hip-hopot! –

2010. december 6.

jut eszembe a Belga szám. De ezúttal magyart is, románt is. Magyart Magyarországon, románt Romániában. 40% itt is, ott is. Se több, se kevesebb. Miért pont 40, amikor ma sem tiltja semmi, hogy valaki akár 100%-ban román zenét sugározzon? Több kizárólag román nyelvű zenét közvetítő rádió és tévécsatorna virágzik, sőt több ilyen tévé a „must carry” elv kegyeltje.
Nos egy ilyen jellegű beavatkozásra egy egészséges médiapiacon nincs szükség, de ha mégis szóba kerülne: csakis nyelvi kritériumok alapján és kizárólag kulturális értékek promoválása érdekében történhetne. Csakhogy itt nem kulturális értékek megmentéséről van szó, hanem kiadók és előadok kőkemény gazdasági érdekeiről, szerzői jogokról, fittyet hányva a műsorszogáltatok szintén gazdasági érdekeire… de a legaggasztóbb számomra a minőséggel szembeni merénylet és igénytelenség. Azon kívül, hogy ez a kezdeményezés erősen antikonkurenciális, durva beavatkozás a rádiók műsorpolitikájába, hiszen nem csak a 40%-ot határozza meg, hanem arról is rendelkezik, hogy mindezt mikor kell surározni (főműsoridőben is), ezáltal tovább torzítva az amúgy is beteges piacot. A javaslat egyébként nem rendelkezik a kisebbségek nyelvén sugárzó rádiókról, ami akár azt is jelentheti, hogy rájuk is érvényes lenne, bár nem hiszem, hogy a kezdeményezők figyelme kiterjedt volna ilyen „apróságokra”. A kezdeményezés értelmében román produkciónak számít az, ami román állampolgárok alkotása. Meghallgatnám azt a romániai magyar rádiót, amelyik 40%-ban romániai zenét surároz – függetlenül attól, hogy milyen nyelven.
Esetleg 40%-unk viseljen „Tisza sport cipőt” vagy Dragasanit, hogy megvédjük a hazai piacot?

Bukaresti anomália…

2010. december 1.

Őszi teleshow

2010. november 9.

Amint előző bejegyzésemben írtam, idén ősszel meglehetősen felpörgött a romániai médiapiac. A kedvezőtlen gazdasági helyzet ellenére, egyesek komoly beruházásokra vállalkoznak, illetve vállalkoznának – mert nem mindenki, aki kér, kap is licenszet. Ma pl. a Luis Lazarus féle Zeus tv kérését utasítottuk el, mert a projekt, amellyel jelentkezett (számomra is) teljesen hiteltelen volt.
Ugyanakkor a közelmúltban az EB megcibálta a fülünket, amiért az óránkénti max. 12 perces reklámidőket a műsorszolgáltatók gyakran túllépik, következésképp a mai döntéseink következtében szinte minden központi tévéadó számottevő összeggel járul majd az állami költségvetéshez. Nehéz ez a számtan.
Miközben a reklámidők túllépéséről vitatkoztunk, az épület előtt Mircea Badea és Victor Ciutacu a szólásszabadság nevében tiltakoztak, amelyről nem alapvető emberi jogként, hanem abszolut jogként beszélnek, s mintha kizárólag őket illetné meg, s valahogy felülírna minden más alapvető jogot. Nos, miközben mindenkinek szíve joga tiltakozni, nekem kötelességem azt a törvényt alkalmazni, amelynek alapján minden romániai műsorszolgáltató működik. A leghitelesebb figyelmeztetés e tekintetben a Mugur Isarescué volt, amelyet sokan mélyen elhallgattak, valószínű azért, mert nehezen viselik a kritikát.
Egyébként múlt héten a Realitatea TV műkődésének újabb 9 évre való meghosszabbítása heves vitát váltott ki a tanács szerepéről és műkődéséről, amely más hangnemben folytatódik a napokban a parlament szakbizottságaiban, és az sincs kizárva, hogy az audiovizuális törvény több cikkelyének a módósítását eredményezi.
Szintén a parlament alsó házában múlthéten hallgatólagosan átment Silviu Prigoana több olyan kezdeményezése, amelyek számos jogi és szakmai aggályt vethetnek fel: sem a TVR Internationalnak a Külügyminisztérium alárendeltéségébe való áthelyezésével, sem a TVR 3 vagy TVR Info megszűntetésére vonatkozó javaslattal nem érthetek egyet – különösen nem ebben a formában. Ezek a javaslatok különben tökéletesen beleillenek a kezdeményező eddigi médiapolitikájába, hiszen nem ez az első elrugaszkodott megnyilvánulása. Egyébként mind az említett, mind a rádiókra vonatkozó 40%-os román zenét előírányzó indítvány esetében a döntő ház a Szenátus, ahol ezek leszavazásán túl, elkelne egy értelmes vita az audiovizuális médiában zajló jelenségekről.
A négynapos intenzív temetkezési teleshowról írjak? Nem írok.

Őszi médiamozgások

2010. október 26.

A gazdasági helyzet ellenére az elmúlt időszakban igencsak felpörgött a hazai médiapiac. Csupán párat említenék az érdekesebb mozgásokból. Audiovizuális licenszet kért és kapott Patriciu Adevarul TV-je, illetve Prigoana Romania Ta televíziója. Egyik projekt sem csupán a 2012-es választási előkészületek tükrében érdekes; mindkettő nyereségorientált és a helyi televíziózásra épít, miközben a piac fontosabb szereplői pontosan itt spórolnak és sorra számolják fel helyi stúdióikat. Kérdés, hogy ettől színesebb lesz-e a piac vagy csak tovább polarizálódik a világ. Szintén az ősz újdonsága a Dolce Sport, amely újragombolná a hazai sportmédia erőviszonyait és hamarosan varható a Music Channel magyar klónja. Ugyanakkor az SBS újrahangolta az One fm-et, amelynek frekvenciáin már dübörög a rock, mert ott Rocktober van. Az övéké egyébként a Prima TV, a Kiss Fm és a Magic FM is. A Realitatea TV 9 évre szóló licensze október 30-án lejár… nyilván kérték, hogy újabb 9 évre hosszabbítsuk meg. Ma meghallgattuk az RTV képviselőit, a döntést csütörtökre halasztottuk. Egyáltalán nem mellékes az, hogy az RTV két nappal ezelőtt ötéves szerződést kötött az AseSofttal: nem eladasról van szó, csupán új managementről, 75 millió euroért – állítják a részvényesek. Hamarosan kiderül: a puding próbája az evés.
Közben Brüsszelben próbáljuk egységesen értelmezni az alternatív reklámozási formákat lehetővé tevő európai irányelvet – különösen a termékelhelyezés és a megosztott képernyős reklámozás okoz fejtörést mind a szabályozó hatóságok, mind a bizottság, mind a média képviselői számára.
Apropos! Legutóbbi brusszeli kiszállásom alkalmával újra tapasztaltam, hogy az Otopeni nemzetközi reptéren még mindig ugyanazt a két újságot terjesztik ingyenesen: a Curentul-t és a Curierul National-t. Gáz.

Nem kell licensz

2010. október 5.

A képviselőház művelődési szakbizottsága ma tárgyalta Prigoana törvénymódosítási javaslatát. A kezdeményezés lényege, hogy az audiovizuális törvény licenszkötelezettségi előírásait kiterjessze az írott és online médiára. Nem állt meg itt –azaz tovább ment volna -, és szankcióként a licenszek felfüggesztését vagy azok visszavonását is kilátásba helyezte. Ez a kezdeményezés ellenkezik az európai gyakorlattal és az erre vonatkozó irányelvvel, amely egyértelműen leszögezi, hogy még az újságok és folyóiratok honlapjai sem képezhetik az audiovizuális médiaszabályozás tárgyát – arról nem is beszélve, hogy alkalmazhatatlan lenne. Egy kicsit hasonlítanánk Kínához és Iránhoz, és még távolabb lennénk a civilizált világtól. Pl. Angliában több, mint 300 évvel ezelőtt megszűntették a nyomtatott sajtótermékek – mert online még nem volt – licenszkötelezettségét. Igaz, hogy ez itt a Balkán… de 2010-ben vagyunk, hátha ez mentségünkre szolgál.
Egyébként a műsorszolgáltatók licenszkötelezettségének az az oka az, hogy a spektrum korlátozott és a legtöbbször állami vagy közvagyon tárgyát képezik. A javaslat továbbá sérti a szólásszabadságra vonatkozó európai és román alkotmányos előírásokat is.
Mindezt megértette és elfogadta a bizottság, majd egyöntetűen leszavazta a törvénymódosítási javaslatot, amelyet még a kezdeményezője sem tartott fenn… meg sem jelent.
Viszont nem ártana, ha a sajtó képviselői gyakrabban gondolkodnának el azon, hogy mi az oka az egyre szaporodó – igaz, hogy rosszabbnál rosszabb -, érdekeiket és jogaikat sértő kezdeményezésnek.

Rekord: 60590

2010. szeptember 9.

Lejárt az a diszkriminációellenes kampány, amelyet a nyár elején az Európa Tanáccsal és a Diszkriminációellenes Tanáccsal közösen indítottunk Romániában (http://www.cna.ro/Campanii-sus-inute-de-CNA.html). Az adatok begyűjtése és feldolgozása nem volt kis munka. Lássuk a számokat: három hónap alatt a hazai televíziók összesen 60590 alkalommal játszották be a klipet. A helyi műsorszolgáltatók ezúttal is sokkal receptívebbek voltak (az okokról most ne beszéljünk), s köszönet jár annak a 164 helyi tévének, amelyek összesen 53734-szer játszotta be az említett klipet. Ugyanakkor elismerés jár annak a 25 országos szórású televíziónak is, amelyek támogatták kampányunkat, ők összesen 6856 alkalommal vetítették le klipunket, messze felülmúlva minden eddigi közérdekű kampány népszerűsítését.
Persze ennel sokkal többet is tehetnénk és tehetnének a diszkrimináció visszaszorításáért, de bízom benne, hogy ez a kampány nem múlik el nyomtalanul, az üzenet eljutott rengeteg emberhez, és mind a műsorszolgáltatók, mind a médiafogyasztók okultak belőle… egy kicsit.
***
Azt mindenki tudja, hogy sok politikust – érthető módon – kiemelten foglalkoztat a médiajelenség. Az utóbbi időben két törvénykezdeményezést nyújtottak be a parlamentbe. Az egyik az Olguta Vasilescu & Co, a másik a Silviu Prigoana kezdeményezése. Mindkettő úgy rossz, ahogy van. Leginkább az online média szabályozatlansága zavarja őket, régi dilemma ez máshol is, de sehol nem közelítenek ilyen amatőr módón e kérdéshez.
***
Az audióvizuális szabályzat (kód) nyilvános vitája még tart. Akinek észrevétele, javaslata van, még nem késett le. A szöveg itt letölthető: http://www.cna.ro/PROIECT-Propuneri-de-modificare-a.html .
***
Közben a román foci olyan gyenge lett, hogy már senki nem háborodik fel azon, hogy a federáció (törvénytelenül) egy zárt hálózatban működő sport-tévének adja el az idegenben játszott mérkőzések közvetítési jogait. Nem szamít, csak a business menjen.

Nyilvános vitán az audiovizuális szabályzat

2010. augusztus 18.

Amint előző bejegyzésemben írtam, egy munkacsoportban az audiovizuális szabályzat (itthoni szakzsargonban: kód) módosításán dolgoztunk. Ez idő alatt sokat vitatkoztunk, dokumentálódtunk és mégtöbbet tanultunk olyasmiről, amiről időnként úgy gondoltuk, hogy alaposan ismerünk . Az OAT tegnapi ülésén bemutattuk a tervezetet kollegáinknak és a sajtó jelenlevő képviselőinek. (Az már csak természetes minálunk, hogy a médiaszabályozás kérdése kevésbe foglalkoztatja a sajtót, mint egy pornó-csatorna sorsa)
A kód módosítására elsősorban a törvény tavalyi módosítása miatt került sor, de úgy döntöttünk, hogy egyúttal alaposan megvizsgáljuk az egész szöveget, külön figyelmet szentelve azoknak a cikkelyeknek, amelyek alkalmazása különféle problémakat vet fel. Így nem csak az európai irányelv átültetése nyoman aktuálissá vált reklámszabályozást módosítottuk, hanem lényegesen újragondoltuk a kiskoruak védelmére, a magánélethez való jogra, az emberi méltóság tiszteletbentartására, valamint a korrekt tájékoztatásra vonatkozó cikkelyeket is.
Tudom, hogy ez a változat sem tökéletes, hisz maradtak benne olyan cikkelyek, amelyekkel nem értek egyet, de a munakcsoporton belül is a döntéseket a többség hozta. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy módosított formája előrelépést jelent a még érvényben lévő változathoz képest, és jobban megfelel a kor szakmai, gazdasági és technikai igényeinek, és a médiafogyasztó jogait is jobban védi. Természetesen még el lehet rontani, de lehet rajta javítani is, és főleg ez utóbbiért arra kérek minden érdekeltet (szakmai együlesületeket, reklámipart, sajtóintézményeket, emberjogi – és nem csak – NGO- kat, újságírókat, jogászokat stb…titeket), hogy 30 napon belül jelezzétek észrevételeiteket, javaslataitokat, bírálataitokat – mindig szükség van új és külső szempontokra.
A szöveget itt lehet tanulmányozni: http://www.cna.ro/PROIECT-Propuneri-de-modificare-a.html

Kampány után – kampány előtt

2010. május 31.

Valamelyik nap azon kaptam magam: arról győzködöm kényelmesebb énem, hogy blogom elhanyagolásáért tulajdonképpen nem is én vagyok a felelős. Sajnos… vagy inkabb nem, a hipotezis hamar megbukott, és maradt – ahogy egy kedves tanárom gyakran fogalmazott – az önként vállalt (házi)feladat. Öt választási kampány után elérkezett a médiaszabályozás igazi gondjaival való törődés ideje. Nehezen ugyan, de nekiláttunk az audiovizuális kód módosításának. A módosításra javasolt változatot remélem egy hónapon belül közvitára bocsátjuk, de addig is minden észrevételt, javaslatot örömmel fogadok. Nem csak a törvény módosítása által immár kötelező érvényű reklámszabályozást fogjuk aktualizálni, hanem minden fejezetet alaposan megvizsgálunk. Eddig alapos módosításokat hajtottunk végre mind a kiskorúak védelmét, mind az emberi méltóságot szabályozó fejezeteken.
Amióta nem jelentkeztem, egetrengető dolgok ugyan nem történtek a hazai médiapiacon… hisz feltűnt-e valakinek, hogy pl. Marosvásárhelyen a Realitatea megszüntette magyar nyelvű műsorát? Egyébként úgy tűnik, hogy a gazdasági helyzet ellenére a reklámpiac a vezető műsorszolgáltatók számára pozitív mutatókkal kecsegtet. Ami pedig az események napi tematizálását illeti, a trend a hírtelevízióknak kedvez, hiszen az elmúlt hetekben ezek nezettsége folyamatosan nőtt – elsősorban a közszolgálati csatornák rovására. (Sajnos egyre szilárdabb meggyőződésem, hogy hírtelevízióink által cseppet sem ment előbbre a világ.) A TVR-nek csupán az Eurovision dalverseny élő közvetítése idején sikerült egyértelműen tarolnia a piacon.
Magyar vonatkozásban mindenképp említésre méltó fejlemény, hogy az Erdély TV bekerült a Dolce hálozatába, és reméljük, hogy hamarosan egyre több magyar háztartásba is eljut, az Erdély FM pedig Borszéken és Hévízen is hallgatható, sőt nemrég az Alfalu TV is audiovizuális licenszet szerzett.
Sok sikert kívánok a MÚRE új elnökségének is, és hátha valaki megírja Péter Imrének, hogy a Krónika nem magyarországi lap.
Röviden ennyi.

Ki áll ki?

2010. március 30.

Holnap az ET bukaresti irodájval és a Diszkriminációellenes Tanáccsal közösen egy újabb kampányt indítunk útjára. Ezúton magyar műsorszolgáltatók figyelmébe ajánlom, elkészült a klipp magyar változata is, és letöltehető itt. (Ha valakinek jobb mínőségben kell, kérem jelezze.) Szerintem a klipp ok: rövid, elég dinamikus és nem frusztrál semmilyen többséget. Egyébként a téma egyre aktuálisabb, mai ülésünkön is több diszkriminációval kapcsolatos napirendi pont is szerepelt.