Utazni, világot látni jó dolog. Ha elkap a honvágy, haza kell jönni. Ekkor szembesülsz a lehető legerősebb kulturális sokkal. Szerintem Pápua Új-Guinea is – kannibáljaival együtt – könnyebben emészthető. Bárhonnan jöhetsz, a hazaérkezés minden kultúrkuriozumot überel. Láttál-e már az Otopeni (Henri Coanda) reptéren milanoi, római vagy madridi gépre várakozókat? Vagy az említett városok repterein hazaigyekvőket? A gépen akár otthon is érezheted magad. A szagok tekintetében már megérkeztél. Minden csomagjukat felhordanák az utastérbe. Kockás rafiazsákoktól tyúkketrecekig mindent. A légikísérők aszem már feladták ezt a harcot. Miután leszállt a gép, úgymond hazaérkeztél, légy turitsa, ezt kívánják az érdekeid. Így már egészen elviselhető Bukarest is… már 13 éve.
Ha nem akarsz idegösszeroppani, légy turitsa otthon, örök átutazóban.

P.S. De ha a körülményektől kényszerítetten úgy gondolod, hogy babakocsival indulsz sightseeingelni, akkor vigyázz, mert egy közönséges turista vasidegrendszere is felmondja a szolgálatot a járdán parkoló autók közötti szlalomozástól.

Elküldve: 2008. február 12., 14:43-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.