És még ilyen is van
Szombaton elmentem sízni a Nagy Bájosba (Baiului). Ez a hegy a Bucegi-től keletre fekszik. Hatalmas, sima de meredek alpesi legelői békét és csendet árasztanak. Nagy a kontraszt a zord és vad Bucegi-vel szemben, és még nagyobb a zajos Prahova-völgyhöz mérten. Ideális hely sítúrázni, adrenalin-gondjainkat rendezni. Ragyogó napsütés és húsz-harminc centis porhó vár. Pfúj, már nagyon giccses. De vadul fújt a szél és minusz 1-2 C-fok lehetett. Nem volt lavinaveszély. No, de ez nem látszik a fényképen. Hosszú mászás után pár szép nyomot írtam a lassan árnyékba húzódó északi völgyekre, majd úgy gondoltam, hogy mielőtt besötétedne, kimászok egy kisebb csúcsra, onnan majd besiklok a civilizációba. Ahhoz képest, hogy ezek a csúcsok zsúfolt települések fölött ágaskodnak, alig látni kirándulókat. Előbb két öreg sítúrázóval találkoztam. Az egyik igazi hegyi ember volt. Jól ismerte a vidéket.Váltottunk pár szót arról, hogy melyik völgyben jobb a hó, hová érdemes kimászni. Megkínáltuk egymást teával, bannánnal. Ő engem teával, én őt banánnal, majd mindenki sízett tovább a maga útján. Nos, mikor az utolsó csúcsra másztam ki, két sötét pöttyöt láttam a tetőn. Természetesen gondoltam, hogy emberek, de ennél többet nem. És nem is izgatott különösebben a sorsuk. Amint közeledtem, egyre jobban kirajzolódtak az alakok. Két ember feküdt a hóban egymás mellett. Ez sem ejtett különösebben gondolkodóba. Az utolsó pár lépést teszem a csúcs felé. Már látom, hogy egy fiú meg egy lány fekszenek ott. Élnek, és halkan beszélgetnek. Még egy giccsbehajló kép hozzátartozik a valósághoz. A nap épp lemenőben. Egyre hidegebb van. Odadobok egy salutot, ahogy a hegyen illik, és különösebb bámészkodás nélkül elhaladok mellettük, és pár méterre tőlük megállok, hogy levegyem a fókabőrt sítalpaimról, és a lesíklásra felkészüljek. Ez egy kb. 5 perces rituálé, miközben kíváncsiságomat is volt időm kielégíteni. Alaposan szemügyre vettem a két szerelmest. Felszerelésük kvázi rendben volt. Megfelelő bakancsot, kabátot, kesztyűt viseltek, farmernadrággal. Nos a farmernadrágok látványánál ugrani kezdett a lemez. Miféle felelőtlenség, ilyen helyre farmernaciban jönni! Mi több, fél óránál is többet feküdni a hideg, szeles csúcson a megfagyott hóban. Hirtelen azon kaptam magam, hogy teljesen elpirultam. Befelé. Úgy tettem, mintha nem értettem volna őket.
