A román szavazó dilemmája
Reggel 7-től kampánycsend a médiában. De még azelőtt megnéztem a közszolgálati televízó ma esti vitaműsorát, amelyben az ú.n. miniszterelnökjelöltek ütköztették programjaikat, elképzeléseiket az elkövetkező négy évről. Azon túl, hogy a közszolgálati televízió a kereskedelmi csatornák ratingversenye nyomán ugyanúgy félretájékoztat, mint azok – igazán közölhették volna a kedves tévénézővel, hogy az amit lát, az max. pártvezérek vitája, mert a miniszterelnökről NEM szavazhat. A három meghívott közül kettőre szavazhatnak, egyikre a dăbuleniek (Geoană), másikra a ciolpaniak (Tăriceanu), viszont az általuk képviselt pártok jelöltjeire elvileg bárki voksolhat. A korrekt tájékoztatás érdekében ezt igazán elmondhatták volna.
A műsor maga elég steril forgatókönyv szerint zajlott, egy fáradt és gyakran elveszett moderátorral, és hisztériás, primitív szurkolótáborral, ami rendkívül sokat rontott a műsor színvonalán. Ami a jelöltek megjelenését illeti, a romániai politikai PR sokat emancipálódott, a kérdező sajtósoké semmit – igaz, róluk nem szavaz senki.
Ami a tartalmát illeti: román legyen a talpán az, aki komolyabb üzeneteket ki tudott olvasni a jelöltek szavaiból. A két esélyesebb párt jelöltje úgy működött, mint két zavaróállomás. Ha az egyik arra utalt, hogy jobboldali kormányt akar, a másik rögtön rávágta, hogy ő nagykoalíciót akar. A legkonfrontatívabb Stolojan volt, aminek a logikája elég zavaros, hisz neki nem hidakat égetni, hanem hidakat építeni kellene. Míg a demokrata-liberálisok kampánya sokkal visszafogottabb volt, mint a helyhatósági választásokon, sokkal kevesebbet építettek negatív kampányra (leszámítva a kampány utolsó napjait), mint azt elvártam volna tőlük, Stolojan jobbra is, balra is lőtte a nyilakat. Míg a párt képviselő- és szenátorjelöltjei pártközi kapcsolataikat építik, addig miniszterelnök-jelöltjük (aki nem méretkezik meg a választásokon) konfrontálódik. Ez is egy taktika, csak nem garantálja a kormányfői tisztséget, s valószínű, hogy ezzel már számoltak is, de semmi gond, megmarad EP-képviselőnek, így kampányvégi krokodilkönnyek hullatása nélkül búcsúzhat miniszterelnöki tisztségtől
A negatív kampány nyújtotta lehetőségeivel leginkább a szociáldemokraták elnöke, Geoană élt. Egyébként ilyen volt a párt egész kampánya, csakhogy ez az attitűd a pártvezér esetében egyáltalán nem hiteles. Az egykori diplomata már megégette egyszer magát a bukaresti helyhatósági választásokon, csakhogy mostani helyzete jóval szerencsésebb. 1 – mert nem Băsescu az ellenfele, 2 – mert pártja erősen kampányol, 3 – négyévnyi liberális-demokrata vitának a szocik a győztesei, bár sokat nem tettek érte. Annak ellenére, hogy a péntek esti szereplések alapján az övé a leggyengébb teljesítmény, a konjunktúrának köszönhetően hármuk közül mégis ő a legesélyesebb a kormányfői tisztségre.
A legtöbbet támadott jelölt természetesen a liberális pártelnök, miniszterelnök volt. Ki más? Viszont ő volt a leghiggadtabb és a legmagabiztosabb is – talán azért, mert tisztában van matematikai esélytelenségével. Ahhoz képest, hogy négyévnyi kormányzás átkát szórták rá, tisztességesen állta a sarat – de rajta már csak a dâmboviţai politika kiszámíthatatlansága segít. Az, aki rá fogad és nyer, sokat nyer. Szurkolótábora messze a legcivilizáltabb volt, s ha a műsort egészében értékelem, a pártok leghűbb képét talán nem a jelöltek, hanem a pártszínekben zakatoló szurkolók nyújtották. Ez a pártokon kívül a műsor szervezőit is minősíti.
Szerencse, hogy mivel nincs magyar miniszterelnök-jelölt, dilemmáim sincsenek.
