Ratinget adj, Uram!
Vér. Szénné égett halottak. Kómában levő sebesültek. Zokogó családtagok. Szirénázó mentőautók. Kórházi ágyban fekvő betegek szájába nyomott mikrofonok. „Mit érez?”- kérdésre válaszolnak. Mire másra? Virtuális ravatalozó. Live temetések sorozatformában. Elcsukló hangon bányászjárásokat dicsőítő Cenaclu-guru a lepusztult kisváros központjában, aki mellesleg jelölt, s egy kisasztal előtt ül, mikrofonnal a kézben, helyi lantossal kampányoltat magának. Or’taci, ori mori! Jalea Jiului – címek és hasonló szójátékok. Priccoló krokodilkönnyek. Már a reklámok is megszakadnak egy bányászhimnuszért. Minden mindegy, csak a rating nőjön. A civil médiaszervezetek háza táján mély csend. Kedves médiafogyasztó, az Ön kezében a távirányító.
2008. november 22., 11:21
S az önök kezében pedig a gyeplő , amivel a szekeret iranyítják … vagy kicsúszott??
2008. november 22., 11:51
Mi a törvények tiszteletben tartását követjük. Világosan megfogalmazott cikkelyeket alkalmazunk. Az sem kizárt, hogy tökéletlen a törvény. Egyébként az említett tudósításokért szinte minden központi tévécsatornát nyilvános felszólításban részesítettünk. Azt gondolom, hogy egyesek felelőtlensége és szakmaiatlansága nem kizárólag az OAT problémája. Értem a kritikát… és köszönöm.
2008. november 23., 12:31
Amikor pont 4 hónapja Gyergyóban is volt egy munkabaleset, két napig a tévé volt az egyetlen forrás, ahonnan valamit – akár névtelenül is – megtudhattunk családtagjaink állapotáról. (Egy pont oda)
Viszont a mostani tudósítás annyira felkavaró volt, hogy egy plusz teher volt azoknak, akik idén már egyszer “megjárták”. (Pont vissza)