Kampányetika
Minálunk minden jó szándékból sikerül csúfot űzni. Ezt a kereskedelmi csatornák javára hozott választási törvény kapcsán állapítom meg, mely szerint náluk a kampány ezúttal nem ingyenes, nem karitatív: bizonyos szolgáltatásokért pénz kérhető.
A nagyobb televízió-társaságok is végre nyilvánosságra hozták az árakat, amelyeket kampányműsoraikért politikai szervezetektől, jelöltektől kérnek. Ezek mától az illető társaságok honlapján megtekinthetők. Egyesek bevallása szerint az eddig vitaműsorként futó címek alatt szerveznének kampány-, illetve promováló műsorokat. Ez ellentmond az OAT választási kampányra vonatkozó határozata szellemiségének, továbbá semmibe vesz minden sajtóetikai és deontológiai alapszabályt. A határozat kidolgozásakor éppen azért döntöttünk úgy, hogy hírekért és vitaműsorokért nem lehet pénzt kérni, mert ez ellenkezik az alapvető újságírói elvárásokkal. Hiszen milyen az a hír, amelyért fizetnek? Mennyire hiteles az a moderátor, amelyik szerződést köt a műsorába meghívott jelölttel? Amint ajánlatukból kiderül, egyeseket nem érdekel sem etika, sem hitelesség, arról nem is beszélve, hogy magatartásukkal nem csak saját erkölcsi megítélésükben okoznak kárt. Mindez elsősorban nem az OAT dolga lenne, hanem a sajtó önszabályzó fórumainak, civil szervezeteinek kellene kézzel-lábbal tiltakozniuk. Mi a médiafogyasztó érdekeit tartjuk szem előtt, ezért arra kérünk minden olyan tévéadót, amelyik lesajnálja a minimális deontológiai szabályokat is, hogy legalább említse meg vitaműsornak álcázott promováló műsorában, hogy az illető meghívott fizetett azért, hogy a képernyőn lehet. Döntse el a néző, hogy mennyire hagyja magát manipulálni.
