jut eszembe a Belga szám. De ezúttal magyart is, románt is. Magyart Magyarországon, románt Romániában. 40% itt is, ott is. Se több, se kevesebb. Miért pont 40, amikor ma sem tiltja semmi, hogy valaki akár 100%-ban román zenét sugározzon? Több kizárólag román nyelvű zenét közvetítő rádió és tévécsatorna virágzik, sőt több ilyen tévé a „must carry” elv kegyeltje.
Nos egy ilyen jellegű beavatkozásra egy egészséges médiapiacon nincs szükség, de ha mégis szóba kerülne: csakis nyelvi kritériumok alapján és kizárólag kulturális értékek promoválása érdekében történhetne. Csakhogy itt nem kulturális értékek megmentéséről van szó, hanem kiadók és előadok kőkemény gazdasági érdekeiről, szerzői jogokról, fittyet hányva a műsorszogáltatok szintén gazdasági érdekeire… de a legaggasztóbb számomra a minőséggel szembeni merénylet és igénytelenség. Azon kívül, hogy ez a kezdeményezés erősen antikonkurenciális, durva beavatkozás a rádiók műsorpolitikájába, hiszen nem csak a 40%-ot határozza meg, hanem arról is rendelkezik, hogy mindezt mikor kell surározni (főműsoridőben is), ezáltal tovább torzítva az amúgy is beteges piacot. A javaslat egyébként nem rendelkezik a kisebbségek nyelvén sugárzó rádiókról, ami akár azt is jelentheti, hogy rájuk is érvényes lenne, bár nem hiszem, hogy a kezdeményezők figyelme kiterjedt volna ilyen „apróságokra”. A kezdeményezés értelmében román produkciónak számít az, ami román állampolgárok alkotása. Meghallgatnám azt a romániai magyar rádiót, amelyik 40%-ban romániai zenét surároz – függetlenül attól, hogy milyen nyelven.
Esetleg 40%-unk viseljen „Tisza sport cipőt” vagy Dragasanit, hogy megvédjük a hazai piacot?

Elküldve: 2010. december 6., 19:08-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Itt hozzászólhat.