Mocskolkodtam (?)

Olvasom a Tőkés László közleményét: „…az Új Magyar Szó, valamint a Népszabadság és a Népszava tudósítói, továbbá az Országos Audiovizuális Tanács RMDSZ által kijelölt tagja „szakmányban mocskolják” az Orbán-kormányt, maguk is tápot adva az Európai Unió szintjére emelkedett, nemtelen propaganda-hadjáratnak….”
Eddig több helyen is nyilatkoztam, és nem tudom, hogy melyiket olvasta vagy hallotta Tőkés László, de abban biztos vagyok, hogy nem mocskoltam egyikben sem senkit és semmit. Sem az Orbán Vikor nevét, sem a „kormány” szót nem használtam. Többekkel ellentétben elolvastam mind a törvényt, mind a médiaalkotmányt, és ismerem a bírálatokat, tévhiteket cáfoló hivatalos álláspont. De ha már itt tartunk, elismétlem a nyilatkozataim lényegét, sőt, a korrekt tájékoztatás jegyében mellékelem a magyar médiahatóság hivatalos álláspontját.
A korrekt tájékoztatás és a szabad véleménynyilvánítás nevében íme a mocskolkodó érvek:
1. Kifogásoltam, hogy a média csupán a törvény elfogadása pillanatában reagált, holott kb. fél évig közvita tárgya volt, és nem értettem a csendet.
2. Kifogásoltam továbbá, hogy kevés konkrétumot tartalmaznak a tiltakozó cikkek, akciók. Például nem beszélt senki a törvény emberi méltóságra vagy a kiskorúak védelmére vonatkozó előírásairól.
3. Ami engem és a CNA-t külön foglalkoztat, az elsősorban a román engedéllyel működő műsorszolgáltatókra vonatkozó szabályozások alkalmazása, illetve az, hogy ez miként hozható összhangba az európai médiaszabályozásokkal. Erre vonatkozóan informálisan javasoltuk a magyar hatóságnak, hogy konzultáljanak az európai országok médiahatóságaival.
4. Az írott és online sajtó bevonása a törvény hatáskörébe ilyen formában európai szinten egyedi szabályozás, és alkalmazhatóságával kapcsoltaban több kérdés is felmerül. Az EU különböző fórumain több éve téma az internet szabályozása, és még nem körvonalazódótt egyetlen megoldás sem.
5. Ami a hatóság rendeletkibocsátási jogát illeti, egyetértek, sőt meggyőződésem, hogy enélkül képtelenség egy olyan dinamikus piacot szabályozni, mint amilyen a média. Ettől lesz hatékonyabb, rugalmasabb és fölösleges proceduráktól kíméli meg a hatóságot.
6. A 9 évre szóló mandátum soknak tűnik, a CNA 6 éves mandátumat is sokan kifogásoltak annak idején, de jó megoldás lenne, ha pl. a tagok mandátuma nem egyszerre kezdődne és járna le. Így működik a román hatóság esetében, és ezáltal lehetőség adódik az időről időre történő frissítéseknek, de nem lehet egy bizonyos politikai algoritmust egy az egyben ráeröltetni egy független szabályozó hatóságra.
7. Ami a Médiatanács összetételét illeti, véleményem szerint az MT munkája majd igazolni vagy cáfolni fogja az aggodalmakat. Egyébként nagyon erős ennek a döntésnek a politikai üzenete, és a döntéshozók minden bizonnyal számoltak az ezzel kapcsolatos kockázatokkal.
Szintén a korrekt tájékoztatás jegyében tisztelettel ajánlom Tőkés úr, és természetesen minden, a kérdés iránt érdeklődő figyelmébe a magyar hatóság álláspontját is:

AZ ÚJ MAGYAR MÉDIASZABÁLYOZÁSSAL KAPCSOLATOS
HITEK ÉS TÉVHITEK,
EURÓPAI PÉLDÁK

1. Hamis vádak

 A törvény hatálya kiterjed az internetes tartalmak jelentős részére, így például a blogokra is.

Nem igaz.
Magyarországon eddig az európai átlaghoz képest az internet meglehetősen alulszabályozott volt. A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény („médiaalkotmány”), valamint a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény („új médiatörvény”) kétféle, az interneten is megtalálható tartalomra terjed ki, ezek a lekérhető médiaszolgáltatások és a sajtótermékek. A lekérhető médiaszolgáltatások szabályozása 2007 óta EU-s követelmény, újdonságot tehát valójában csak az internetes sajtótermékek szabályozása jelent. A törvényi fogalom szerint a sajtótermék gazdasági szolgáltatás, amelynek tartalmáért valaki szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából. A sajtótermék ugyanakkor rendelkezik bizonyos további, formális kritériumokkal is (állandó cím, rendszeresen frissülő tartalom, szerkesztőség, a megjelenés keltének megjelölése stb.). E fogalmi elemek kizárják a magáncélú, a tömegtájékoztatás célját nem szolgáló honlapokat, vagy a blogokat a szabályozott körből.

 A törvény béklyóba zárja a nyomtatott és az internetes sajtót, ugyanazon elvek mentén szabályozza, mint a televíziókat és a rádiókat.

Nem igaz.
A sajtótermékekre – ellentétben a televíziókkal és a rádiókkal – kizárólag a következő, a 2010. évi CIV. törvényben meghatározott előírások vonatkoznak:

- az emberi méltóság megsértésének tilalma – az emberi méltóság kategóriája a magyar jogrendszerbe a német Alkotmánybíróság gyakorlatából került át. Az elmúlt 20 évben pontos és alapos gyakorlat alakult ki az emberi méltóság védelmével kapcsolatban (a médiaszabályozás területén is). Nem lehet szó sértett politikusok igényérvényesítéséről, amelyre továbbra is az általános polgári jogi és büntetőjogi út áll rendelkezésre. Az emberi méltóság megsértésének megállapításakor a médiahatóság nem egyéni jogsérelemről dönt, hanem azt bírálja el, hogy az adott médiatartalom alapvetően sértette-e a társadalmi közmegegyezés szerint a méltóság jogában megjelenő valamely alapvető értéket, oly mértékben, hogy azzal az egyén érdekén túl a közérdek sérelmét is megvalósítja. A korábbi médiahatóság szilárd, és általánosan elfogadott gyakorlatot alakított ki az emberi méltóság védelmére vonatkozóan, amely alapján kizárólag a legkirívóbb méltóság-sértések esetén merült fel a közérdekű igényérvényesítés szüksége. Ez a gyakorlat a jövőben alkalmazható lesz a sajtótermékek vonatkozásában is.

- az alkotmányos rend tiszteletben tartásának kötelezettsége – elsősorban formális, az európai országok legtöbbjében megtalálható, deklaratív jellegű rendelkezés, amely alapján például fel lehet lépni azzal szemben, aki fegyveres harcra buzdít a demokratikus berendezkedéssel szemben.

- a magánszféra megsértésének tilalma – az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában, az utóbbi időben nagy jelentőségre tettek szert a magánszféra megsértése miatti eljárások, amelyek elsősorban a bulvármédia tolakodását igyekeztek megakadályozni (ld. pl. Von Hannover v. Germany ügy, ahol a strasbourgi bíróság a legjelentősebb német bulvárlapok ellenében ítélt). Ezt a közös európai jogfejlődést emeli jogszabállyá az érintett rendelkezés.

- a gyűlöletbeszéd tilalma – Magyarországon a gyűlöletbeszéd a bíróságok és az Alkotmánybíróság felfogásában olyan szabadságot élvez, hogy csak konkrét fizikai sérelem azonnali és egyértelmű veszélye alapozza meg a büntetőjogi szankcionálást. Ugyanakkor az egyes társadalmi közösségek megsértése esetén indokolt fellépni, főleg, ha a jelentős társadalmi hatással bíró médiában történik a közösségek elleni uszítás.

- a kiskorúak védelme – az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló EU irányelv rendelkezései kerültek kiterjesztésre a sajtóra nézve is, amelynek társadalmi szüksége, illetve indokai nehezen vitathatók.

- egyes reklámkorlátozások – szintén a legfontosabb, közös európai normák alkalmazandók a jövőben a sajtóra nézve is (pl.: a reklámok felismerhetőségének előírása, burkolt reklám tilalma).

A fent idézett rendelkezések az új médiatörvényt megelőzősen valóban kizárólag a televíziók és a rádiók műsorára vonatkoztak.
Igazolható-e az általános, valamennyi médiatartalomra kiterjedő tiltás?
A két új jogszabály abból indul ki, hogy bizonyos alapvető, szűken értelmezett, a közérdeket előtérbe helyező, de a demokratikus közvélemény működését el nem lehetetlenítő korlátozás megengedett valamennyi médiatartalomra nézve. A fent említett hat korlátozó szabály, illetve azok megcsontosodott jogrendszerbéli jelentése megfelel e kritériumoknak. Nem az a fő kérdés tehát, hogy indokolt-e a sajtó felügyeletét egy hatóság kezébe letenni, hanem az, hogy milyen szabályok, kötelezettségek vonatkoznak a sajtóra. Ha ezek köre kellően szűkre szabott, illetve a hatóság eljárásával szemben vannak megfelelő eljárásjogi garanciák, úgy a szabályozás alkotmányos.
A médiatartalmak terjesztési módjainak konvergálása, az egyes médiaplatformok egymáshoz közeledése is alátámasztja a jogalkotás szükségességét. Ami a televízióban megjelenik, az nyomban elérhető a televíziós társaság internetes honlapján is. Hasonlóképpen, valamennyi nyomtatott lapnak van internetes változata is. Ezeket az alapvető szabályokat indokolt egységesen, mindenhol érvényesíteni, különben könnyedén kijátszhatóvá válik a szabályozás (a televíziós médiaszolgáltatók online jelenleg is korlátozás nélkül közzéteszik azon tartalmaikat, amelyek a hagyományos médiaszolgáltatásban tiltottak, például egy valóság-show pornográf jeleneteit). Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy az egységes szemlélet csak a legalapvetőbb, legindokoltabb előírások esetén megengedett (ennek megfelelően az új médiatörvény a tévékre és rádiókra a fentiekhez képest jóval több tartalmi kötelezettséget ír elő).

Európai példák:
- Olaszországban az AGCOM nemcsak az elektronikus, hanem a nyomtatott és az online sajtót is felügyeli, valamint a telekommunikációs szektort is.
- A portugál médiát felügyelő testület az ERC (Entidade Reguladora para a Comunicação Social – Médiaszabályozó Hatóság), feladata a rádió, a televízió, a sajtó, illetve a média más területeinek felügyelete és szabályozása. Véleményt ad ki a médiával kapcsolatos jogszabályi kezdeményezésekről (amelyeket a parlamentnek vagy a kormánynak kötelezően az ERC elé kell terjesztenie), javaslatokat tesz politikai vagy jogalkotási intézkedésekre, biztosítja a sajtószabadság és a tájékoztatáshoz való jog gyakorlását, ügyel a média pluralizmusának fenntartására, biztosítja a különböző vélemények tényleges megjelenítését és ütköztetését, illetve a politikai válaszadás jogának tiszteletben tartását, valamint gondoskodik a jogszabályi előírások média általi betartásáról. A hatáskörébe tartozik a műsorsugárzási engedélyek kiadása, megújítása, illetve visszavonása is.
- Franciaország: 2009-től a médiahatóság (CSA) hatásköre kiterjed az internetes és a lekérhető médiaszolgáltatásokra is. Franciaországban az internetes tartalomszolgáltatók ugyan nem kötelesek regisztrálni magukat, de ha megélhetésszerűen, üzletszerűen végzik a tartalomszolgáltatást, akkor kötelesek a nyilvánosság számára elérhetővé tenni több, azonosításra alkalmas adatot (név, lakhely, székhely, felelős szerkesztő), ha nem professzionális tartalomszolgáltatók, akkor az internetszolgáltatónál kell elhelyezniük ezeket az adatokat. 2009 óta a Legfelsőbb Audiovizuális Tanács (CSA) hatásköre kiterjed az internetes és a lekérhető szolgáltatásokra is.
- Svédországban a Médiahatóság végzi az internetes újságok regisztrációját, engedélyezését. (Aki a hatóságnál bejelentkezik, mentessé válik az előzetes cenzúra alól, viszont meg kell jelölnie a jog felelősséget viselő személyt.)
- Ausztriában a KommAustria 2010. október 1. óta felelős az ORF jogi ellenőrzéséért és kereskedelmi szolgáltatók online audiovizuális tartalmainak ellenőrzéséért.
- Svájcban a médiatörvény a „műsorszolgáltatás” technológia semleges meghatározásával az interneten, vagy egyéb hírközlési hálózaton terjesztett műsorokra is kiterjeszti a hatályát.
- Litvániában a médiatörvény hatálya – így a médiafelügyeletet is ellátó LRTK hatásköre – átfogja a teljes médiarendszert, így az internetet és a nyomtatott sajtót is.
- Szlovéniában a médiatörvény hatálya nem csak a televíziókra és a rádiókra, hanem az újságokra és a folyóiratokra, valamint az elektronikus publikációra, az internetre vagy éppen a teletextre is kiterjed.

 A szabályozás korlátozza a politikai nyilvánosságot és a demokratikus közvélemény kialakulását.

Nem igaz.
A magyar állam nem kívánja, és nem is tudná ellenőrizni a véleményeket, a törvény egyetlen passzusa sem alkalmas arra, hogy a politikai véleménynyilvánítás akadálya legyen és ellehetetlenítse a demokratikus közvéleményt. Nincsen szó a törvényben cenzúráról, a sajtó előzetes korlátozásáról, a politikai vélemények elhallgattatásáról, vagy oly mértékű utólagos büntetésekről, amelyek ellehetetlenítik a sajtót. A közéleti szereplők rágalmazási szabályai a jogrendszerben változatlan formában maradtak meg, a törvény ezeket nem is érinti. A válaszadási jog a 2010. évi CIV. törvénnyel – az Európai Unió ajánlásának megfelelően – kiterjesztésre került az internetes sajtóra is. A demokratikus nyilvánosság ellehetetlenítését az elfogadott szabályok még elvileg, a létező legrosszabb szcenárió bekövetkezte esetén sem teszik lehetővé. Másfelől a hatóság valamennyi döntését felülvizsgálhatja a független bíróság, tehát a politikai befolyásolás lehetősége eleve kizárt.
Magyarországon egyébként több száz médiaszolgáltatás és ennél is több sajtótermék működik, amelyeknek tevékenységét az új szabályozás nem nehezíti el. Az Európai Unió vonatkozó szabályai, a magyar alkotmányosság elvei alapján a sajtószabadság korlátozása nem képzelhető el.

 A jövőben a kiegyensúlyozottság megsértése miatt bármely médium megbüntethető lesz.

Nem igaz.
Nincsen szó a politikai vélemények ellenőrzéséről, valamiféle, a kormány szája íze szerint értelmezett „médiaegyensúly” előírásáról sem. Mindkét új törvényben felbukkanó kiegyensúlyozottsági szabály 1996 óta létezik a magyar jogrendben (és létezik számos más európai országban is, például az Egyesült Királyságban), kizárólag az elektronikus médiára vonatkozik, a sajtóra nem. A 2010. évi CLXXXV. törvény alapján a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségének megsértése miatt kizárólag a marasztaló hatósági határozat közzététele a lehetséges szankció, bírság kiszabása nem lehetséges.

 A jövőben előre pontosan meghatározhatatlan kötelezettségek megsértése miatt is büntethetők lesznek a médiumok (pl. közerkölcs megsértése, személyiségi jogok sérelme).

Nem igaz.
A közerkölcs vagy egyes személyhez fűződő jogok megsértése miatt nem szankcionálhatók az egyes médiumok. Ez kizárólag konkrét jogsértés, pl. a gyermekvédelmi szabályok megsértése, vagy az emberi méltóság fent említett megsértése miatt képzelhető el.

 A törvény meghatározatlan gumifogalmakat tartalmaz.

Nem igaz.
A 2010. évi CLXXXV. törvény 72 fogalom meghatározást tartalmaz, amelyek közül több a vonatkozó EU irányelvből került át a törvénybe. A kritikákban „gumifogalomként” emlegetett kategóriák (pl. az emberi méltóság) az elmúlt húsz év jogalkalmazásában pontos értelmet nyertek, hatósági, bírósági, alkotmánybírósági döntések százai szólnak róluk.

 A törvény nem mondja meg, mi számít jogsértésnek.

Nem igaz.
A törvény pontosan körülírja a médiumok kötelezettségeit, és pontosan meghatározza az alkalmazható szankciók körét. A törvényben foglalt előírások megsértése számít jogsértésnek.

 A Médiatanácsban csak „fideszesek” ülnek, a Médiatanács a kormány meghosszabbított „karja”.

Nem igaz.
A Médiatanácsot az Országgyűlés választja kétharmados aránnyal. Az országgyűlés tagjai döntésükben, választásukban nem befolyásolhatók. A Médiatanács tagjai feladataik ellátása során nem utasíthatóak, nem hívhatóak vissza, minden tekintetben függetlenek. A Médiatanács megválasztott tagjai nem állnak semmiféle formális vagy informális kapcsolatban a kormányzó pártokkal, a médiaszakma különböző területeiről érkeztek. Európában nem ritka, hogy e garanciákhoz képest jóval kevésbé biztosított a hatóság kormányzattól való függetlensége, számos országban a kormányzat, az államelnök vagy valamely miniszter választja a tagokat.

Európában nem ritka, hogy e garanciákhoz képest jóval kevésbé biztosított a hatóság kormányzattól való függetlensége, alább olvasható néhány példa:
- a brit konvergens hatóság, az OFCOM tagjait – így annak elnökét is – a kulturális, média és sport területért felelős miniszter (secretary of state) nevezi ki,
- A holland Oktatási, Kulturális és Tudományos Miniszter jelölése alapján az uralkodó nevezi ki a Médiahatóság elnökét, valamint további tagjait (Commissariaat voor de Media),
- Svédországban a Kormány nevezi ki a Hatóságot (Radio och TV Verket) és a Broadcasting Comissiont, valamint a hírközlés felügyeletéért felelős szerv tagjait – mindhárom kormány alá rendelt szerv,
- az ír médiahatóság (Broadcasting Comission of Ireland) tagságát is, – beleértve az elnököt – a kormány nevezi ki a médiaszolgáltatás területéhez kapcsolódó szakértelemmel rendelkező személyek közül,
- a dán médiahatóság (Medie- og tilskudssekretariatet) esetében a Kulturális Miniszter nevezi ki a tagokat, köztük az elnököt is,
- az olasz konvergens hatóság, az AGCOM elnökét a miniszterelnök javaslatára, a kommunikációért felelős miniszterrel és a kompetens parlamenti bizottsággal egyetértésben a köztársasági elnök nevezi ki dekrétumában,
- a belga francia közösség médiahatóságának tagjait a kormány jelöli ki, 4 évre, akik újraválaszthatóak, illetve a Kormány által visszahívhatóak. A német nyelvű közösség médiahatóságának (Medienrat) tagjait ugyancsak a kormány nevezi ki,
- Ausztriában a KommAustria 5 tagját az államfő (Bundespresident) nevezi ki szövetségi kormány javaslatára hat évre, a parlament főbizottságának egyetértési joga van a döntésnél,
- Svájcban a médiahatóság feladatait egy minisztérium (Környezetvédelmi, Közlekedési, Energetikai és Kommunikációs Szövetségi Minisztérium) látja el.

 A Médiatanács tetszése szerint rendeleteket alkothat, amelyekkel szabályozhatja a médiumok működését.

Nem igaz.
A Médiatanács nem alkothat rendeletet, kizárólag a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke teheti ezt meg, de ő is csak a különféle hírközlési hatósági díjak megállapítására vonatkozóan teheti ezt meg (pl. a frekvenciahasználati díjak esetében). Ennek indoka a hatóság független, a kormányzattól nem függő finanszírozása, ami tovább erősíti annak autonómiáját.

 Az analóg médiaszolgáltatások frekvenciapályázatain a Médiatanács kedve szerint dönthet a nyertesről, vagy akár el is kerülheti a döntést.

Nem igaz.
A pályázati eljárás szabályai aprólékosan meghatározottak, a hatóság bármely döntése bíróság előtt felülvizsgálható. Az új médiatörvény részletesen szabályozza, hogy mikor lehet egy pályázatot eredménytelennek nyilvánítani: „eredménytelen a pályázati eljárás, amennyiben valamennyi benyújtott pályázati ajánlat alaki vagy tartalmi szempontból érvénytelen.” A törvény taxatíve felsorolja az alaki és a tartalmi érvénytelenség eseteit is.
Csak bizonyos, jól körülhatárolt esetben kerülhet sor pályáztatás nélkül frekvenciahasználati jogosultság biztosítására. A törvény meghatározza azokat a közfeladatokat, amelyek szolgálatára meghatározott időre pályázat nélkül is frekvencia biztosítható valamely szolgáltató számára. Vagyis ez a médiaszolgáltatási jogosultság korántsem egyenrangú a pályáztatás útján elnyerhető, gazdasági vállalkozásként működtethető jogosultsággal.

 A „médiaalkotmány” (2010. évi CIV. törvény) korlátozza az újságírók azon jogát, hogy informátoraik kilétét titokban tartsák; a Médiatanács arra kötelezheti őket, hogy megnevezzék forrásaikat.

Nem igaz.
A 2010. évi CIV. törvény a médiának információt adó személyek védelmével a magyar jogrendszer régi adósságát próbálja meg törleszteni. A törvény értelmében a médiatartalom-szolgáltató, illetve az újságíró „jogosult a számára információt átadó személy kilétét titokban tartani.” Ez az általános titoktartási jog kiterjed a bírósági és hatósági eljárásokra is, azaz jogosultságot teremt a médiának a tanúzási kötelezettség alóli mentesüléshez. A 2010. évi CLXXXV. törvény szerint ugyanakkor a Médiatanács nem járhat el az újságírókkal szemben, nem követelheti tőlük forrásaik kiadását. A törvény a média számára jogosultságot, de nem kötelezettséget teremt, ugyanakkor általa korábban nem létező lehetőség nyílik a forrásokkal kötött megállapodások betartására, hiszen lehetővé teszi a tanúzás alóli mentességet.
A titoktartás joga ugyanakkor nem korlátlan. Eleve nem terjed ki a minősített adatot illetéktelenül átadó információforrás védelmére, illetve a bírósági és hatósági eljárások során kivételesen indokolt esetben, „a nemzetbiztonság és a közrend védelme vagy bűncselekmények elkövetésének felderítése vagy megelőzése érdekében” az információforrás felfedésére kötelezhető a médiatartalom-szolgáltató. Ez a jövőben nagy felelősséget ró a bíróságokra, hiszen mérlegelniük kell a szembenálló érdekek között; bizonnyal a sajtószabadság kellő hangsúlyú figyelembe vételével teszik majd ezt.
A jelenleg hatályos jogszabályi környezet nem ennyire kedvező a média számára. A 2010. évi CIV. törvényt megelőzően a büntetőeljárásokban az újságírók forrásaik felfedésére voltak kötelezhetők. Ez a helyzet tehát az újságírók előnyére változott meg.

2. Valós tényeken alapuló csúsztatások

 A törvény által létrehozott Média- és Hírközlési Biztos tetszése szerint „zaklathatja” az egyes médiumokat.

Nem igaz.
A Biztos nem állapíthat meg törvénysértést, vagyis nem „zaklat”, nem folytat le hatósági eljárást, hanem a nézői, hallgatói, fogyasztói érdekeket képviseli, illetve közvetít a szolgáltatók és a fogyasztók között. Az új médiatörvény egyértelmű szabályokat tartalmaz a tekintetben, hogy a Biztos milyen esetekben járhat el, mikor keresheti meg a médiaszolgáltatókat, sajtóterméket kiadókat és elektronikus hírközlési szolgáltatókat, és milyen típusú, tartalmú információkat kérhet. A Biztos eljárásának jogsértésnek nem minősülő, de a nézőnek, hallgatónak, felhasználónak, előfizetőnek érdeksérelmet okozó, vagy az érdeksérelem okozás lehetőségét hordozó magatartás esetén van helye. A Biztos eljárása nem hatósági eljárás, a folyamat lényege az egyeztetés, a Biztos és az érdeksérelmet okozó szolgáltató közötti megállapodás létrehozása, az érdeksérelem elhárítási módjának megegyezésen alapuló kiválasztása.

Európai példák:
- Írországban hasonló jogintézmény a Sajtótanács ill. sajtóombudsman (Press Council and Ombudsman) – független bírói fórum, mely a nyomtatott sajtóval kapcsolatos személyiségi jogi vitákban illetékes.
- Finnországban a médiatörvény érvényesítésében, a jogsértések megállapításában az ombudsman is részt vesz. A médiatörvényben foglalt rendelkezések teljesítésének felügyelete a FICORA – egyes esetekben a Fogyasztóvédelmi Ombudsman – feladata.
- Litvániában két különböző biztos is működik: Etikai Vizsgálóbiztos: kvázi ombudsman, a parlament választja öt évre a Litvániai Újságírók és Lapkiadók Etikai Bizottságának jelölése alapján, bárki fordulhat hozzá, akinek személyiségi jogait a média megsérti; Etikai Biztos: Etikai Kódex betartatását felügyeli, évente 150-170 ügyet vizsgál, érdemi szankció nélkül.

 A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, valamint a Médiatanács hatalma példa nélküli Európában.

Nem igaz.
A hírközlési és médiapiaci, gazdásági viszonyokban, illetve a digitális műszaki fejlődés alapján a hírközlési és a médiaszolgáltatások, hálózatok között is szinte teljes körűen megvalósult a konvergencia, amelynek hatása elérte a szabályozás, a közigazgatási intézmény- és hatásköri rendszer szintjét is.
A szabályozás, a közigazgatás mindig követi a társadalmi és gazdasági viszonyokat, mindez különösen így van az óriási ütemű fejlődést mutató hírközlés és média területén. Az új médiatörvény nemcsak a feladatok és hatáskörök, hanem a szervezeti rendszer szintjén is követte a média és a hírközlés digitális fejlődéssel összefüggő konvergenciáját.
Az új médiatörvény mind szervezeti, mind pénzügyi, mind pedig a piaci szereplőktől való függetlenség tekintetében is megteremtette azokat a garanciákat, amelyek a modern szabályozó hatóság megfelelő, közérdekű működéséhez szükségesek.
A konvergens intézményrendszerre, szabályozó hatóság jogállásra több nemzetközi példa említhető, így például hírközlési és médiaigazgatási konvergens hatóság működik az Egyesült Királyságban, Svájcban, az Amerikai Egyesült Államokban.
Ugyanakkor igaz, hogy az elektronikus média és a sajtó közös hatósági szabályozása nem általánosan megszokott lépés. Ha azonban elfogadjuk azt, hogy a sajtó hatósági szabályozása szükséges, akkor a konvergens hatósági felügyelet a legésszerűbb, legolcsóbb és leghatékonyabb megoldás.

 A törvény alapján a Médiatanács tetszése szerint felléphet külföldi médiumokkal szemben is, ami ellentétes az EU jogrendjével.

Nem igaz.
Az új törvények alapján akkor lehetséges fellépni külföldön letelepedett médiaszolgáltatóval vagy sajtóterméket kiadóval szemben, amely esetben ezt az Európai Unió jogrendje megengedi. E kérdésben a két új törvény szinte szó szerint emeli át a releváns EU normák – az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv és az Európai Unió működéséről szóló szerződés – szövegét.

 A regisztrációs kötelezettség korlátozza a sajtószabadságot.

Nem igaz.
Az új médiatörvény hatálya alá tartozó médiumok nyilvántartásba vétele nem azonos a működési engedély megadásával. Regisztráció nélkül is megkezdhetik a tevékenységet, hiszen azt nem is lehet előzetes engedélyhez kötni, ugyanakkor kötelesek bejelentkezni a hatósági nyilvántartásba. A nyilvántartásba vétel a közigazgatás területén mindenhol megszokott eljárás, amely a hatóság számára releváns vállalkozások azonosíthatóságát célozza, szigorúan csak formális lehet, és nem szabhat a sajtószabadságot gátló feltételeket a regisztrációhoz.

 A közszolgálati médiumok egységesítése, a központosított hírszolgáltatás felszámolja a sokszínű közmédiát.

Nem igaz.
A korábbi rendkívül pazarló működés, az összeomlással fenyegető gazdasági helyzet, valamint a teljes morális és szakmai lezüllés nem tett lehetővé mást, mint alapvető, radikális reformot. A négy önálló közmédium önállósága, függetlensége továbbra is megmarad, de a működésük, gazdálkodásuk jelentősen racionalizált lesz. A közös hírszolgáltatás pedig nem a sokszínű tájékoztatás eltűnését, hanem a felesleges párhuzamosságok kiszűrését célozza.

Európai országokban jellemzően nem különállóan működnek a közszolgálati intézmények. (BBC,RAI, ORF) A közelmúltban vonták össze pl. Szlovákiában is a rádiót és a televíziót.

 A Hatóság korlátozás nélkül megismerheti az ügyfelek védett titkait, illetve akár házkutatást is tarthat, lefoglalhat eszközöket és adathordozókat.

Nem igaz.
A hatóság kizárólag a jogszabályban foglalt feladatai ellátása érdekében, az ott meghatározott eljárási rend keretében indíthat és folytathat le hatósági eljárást. A médiarendszer működésének és piaci, gazdasági, társadalmi, közszolgálati, emberi jogi összefüggéseinek biztosítása kiemelt állami feladat, amelyben a megfelelő jogérvényesítés elengedhetetlen. Másfelől viszont a médiarendszerbe történő állami beavatkozást és tényfeltárást jelentős korlátok közé szorítja a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos elve és garanciái. Ezen alkotmányos alapokon központi kérdést jelent és állandósult kritikai szemlélet övezi a médiapiac és a társadalom felől, hogy az állam milyen módon, eszközökkel avatkozik a média terrénumába. Minden igazgatási ágazatban természetes, hogy az állam a megfelelő jogérvényesítés érdekében bizonyos tényeket feltár, értékel, elemez, csak a média esetében mindezt központi „érdeklődés” övezi. Általában a közigazgatósági eljárásokra is igaz, hogy a hatóság megismerheti a törvény által védett titkokat, ha ez az eljárása lefolytatásához szükséges. Ez jelenleg a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvényben és más ágazati jogszabályokban is biztosított. A médiaszolgáltatók, sajtótermékek kiadói üzleti titkainak védelmére a törvény garanciális szabályokat tartalmaz, amelyek biztosítják az információk védelmét a hatósági eljárás során és azt követően is.

Európai példák:
- Az olasz AGCOM azt a médiapiaci szereplőt, aki a dokumentációs, és irat- valamint adatszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget, közigazgatási bírságra bünteti. A hatóság eljárása során jogosult üzleti titkot is bekérni.
- Szintén az AGCOM az információszolgáltatási kötelezettségének a 2004-es törvény értelmében eleget nem tevő médiapiaci szereplőt akár 25.000 eurós, a hamis információkat szolgáltató szereplőt akár 50.000 eurós (akár 14 millió forintos) bírsággal büntetheti.
- A dán RTB a felügyelete alá tartozó műsorszolgáltatóknak szintén adatszolgáltatási kötelezettséget írhat elő.
- A litván médiahatóság, a Rádió és Televíziós Bizottság (LRTK) szintén bekérhet üzleti titkokat a műsorszolgáltatóktól.

 Az alkalmazható szankciók mértéke alkalmas az egyes médiumok „elhallgattatására”.

Nem igaz.
Egy jogszabály szankciórendszerét nem lehet kiragadott szankciótípusok, bírságösszegek alapján megítélni, hanem a szankciórendszert általában kell látni és kezelni. Az új médiatörvény a jogállamiság és a jogbiztonság elveinek megfelelő modern és a médiaigazgatás sajátosságaihoz igazodó, objektív szankciórendszert alakít ki, többféle szankciótípus alkalmazását teszi lehetővé, akár kombinálva, együttesen kiszabva. A jogkövetkezmények megállapítása körében a három legfontosabb alapelv a fokozatosság, az arányosság és az egyenlő elbánás alapelve. A törvényben szereplő jogkövetkezmények rendszere a hangsúlyt a jogsértések megelőzésére, és az önkéntes jogkövetés ösztönzésére fekteti. A bírságok összegének maximuma egyáltalán nem példa nélküli Európában, a maximum bírságösszeg alkalmazása pedig csak többszörös, súlyos, szándékos, a bíróság által is megállapított jogsértés esetén lehetséges.

Európai példák:
- Németországban a tartományok közötti megállapodás alapján a gyermekvédelmi szabályok megsértése esetén az illetékes tartományi médiahatóság akár 500 ezer euróig (kb. 140 millió forint) terjedő bírságot szabhat ki a műsorszolgáltatóra
- Olaszországban az AGCOM azt a műsorszolgáltatót, mely megsérti a gyermekvédelmi előírásokat, nem tesz eleget adat- és információszolgáltatási kötelezettségeinek, 25-300 ezer euróig (akár 80 millió forint) terjedő bírsággal sújthatja. a médiapiacon domináns erőfölényes helyzetre való figyelmeztetés esetén az érintett forgalmának legalább 2, legfeljebb 5 %-át kitevő bírságot szabhat ki.
- Írországban a médiafelügyelet (BAI) működésének finanszírozhatósága érdekében – a parlament utólagos jóváhagyása mellett – a műsorszolgáltatókat pénzösszeg befizetésére kötelezheti ún. „levy order” formájában. Maximális bírság 250.000 euró, (70 millió Ft).
- Finnországban a FICORA előterjesztésére külön bíróság 1 millió euróig (275 millió Ft) bírságolhatja a médiaszolgáltatásokat.
- Az illetékes miniszter által kinevezett tagokból álló brit Ofcom a szabályozási rendszer megsértését megfelelő nyilatkozat közzétételére vagy pénzbírság megfizetésére kötelezéssel, továbbá az engedély időtartamának megrövidítésével szankcionálhatja. Súlyos jogsértés esetén az engedély visszavonására is sor kerülhet. A törvény nem határozza meg, hogy az egyes szankciók pontosan milyen jogsértések esetén szabhatók ki, ennek eldöntését tehát az Ofcom-ra bízza.
- A lengyel KRRIT elnöke – amennyiben a műsorszolgáltató nem tesz eleget egyes, törvényben előírt kötelezettségeinek (pl. negyedéves műsoridő 33%-ában lengyel, 50%-ában európai műsorokat kell sugároznia, reklámok csak megszabott időkeretben stb.) – az éves frekvenciahasználati díj 50%-ra kiterjedő bírsággal sújtja a műsorszolgáltatót.

3. Elhallgatott érdemek

 Új társszabályozási rendszer felállítása.

Amennyiben a 2011. június 30-ig felállítandó társszabályozási rendszer működésbe lép, a lekérhető médiaszolgáltatások, valamint a sajtótermékek vonatkozásában a törvény betartását nem a Médiatanács, hanem a különféle szakmai önszabályozó szervezetek végzik majd, így a hatósági önkény lehetősége eleve kizárásra kerülhet.

 Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló EU irányelv átültetése.

Az országgyűlés a két új törvény elfogadásával átültette az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló EU-irányelvet a magyar jogrendszerbe, amelynek határideje 2009 decembere volt.

 A reklámszabályozás szigorának lazítása a működőképes médiapiac kialakulása érdekében.

A médiapiacot mozgató reklámpiac működése szabadabbá vált. Kizárólag a legfontosabb közérdekű korlátok maradtak hatályban, és lehetőség nyílik új reklámtechnikák alkalmazására (pl. termékelhelyezés, osztott képernyős reklám, virtuális reklám).

 A piaci szereplők korábbi szigorú szabályozási terheinek enyhítése.

A kereskedelmi médiumok szabályozási terhei, illetve piacra lépési korlátai általában véve is enyhültek, így megnyílt a lehetőség a médiapiac mozgékonyabbá válására, új szereplők felbukkanására, a piaci verseny növekedésére, a korábban az országot elhagyó, de magyar érdekeltségű médiaszolgáltatók visszatérésére.

 A fennálló piaci viszonyok tiszteletben tartása.

A törvény – a szabályok átalakítása mellett – nem avatkozik be direkt módon a jelenlegi piaci viszonyokba, nem kíván állami eszközökkel közvetlenül befolyásolni piaci viszonyokat.

 A sajtónyilvántartás rendszerének megújítása, a szabályozás modernizálása.

A nyomtatott sajtótermékek nyilvántartásba vételi szabályai 1986 óta először változtak érdemben, könnyebbé vált a bejegyzés, megszűntek azon szabályok, amelyek alapján a regisztráció során érdemi döntéssel korlátozni lehetett a lapok megjelentetését. A jövőben szankciós jelleggel nem lehet sajtóterméket a hatósági nyilvántartásból törölni.

 Modern, új szabályok a műsorterjesztés területén.

A kötelezően továbbítandó médiaszolgáltatásokra vonatkozó (ún. „must carry”) szabályok jelentősen, előre mutató módon megváltoztak, illetve bevezetésre kerültek az eddig a magyar jogrendszerben ismeretlen kötelező felajánlási (ún. „must offer”) szabályok is.

 Új, korszerű szankciórendszer.

Az egyes médiumok jellegéhez igazodó, differenciált új szankciórendszer szerepel a 2010. évi CLXXXV. törvényben.

 A „médiaalkotmány” (2010. évi CIV. törvény) több, a sajtószabadságot előmozdító, progresszív elemet tartalmaz.

Oknyomozó újságírás védelme – a jövőben nem büntethető azon újságíró, aki bűncselekmény vagy más közérdekű információ felderítése érdekében maga is jogsértést követ el, ha az a közérdekhez képest nem aránytalan.
Szerkesztői szabadság védelme – az újságírót és a szerkesztőt védelem illeti meg a tulajdonosi vagy támogatói (reklámozói, szponzorálói) nyomással szemben.

5 válasz: “Mocskolkodtam (?)”

  1. Balázsi-Pál Előd

    Tőkés László közleményével ebben a hírben foglalkozott a Transindex: http://vilag.transindex.ro/?hir=14179

    A közlemény teljes szövege innen tölthető le: http://www.transindex.ro/images/__leo/cikkek/cikkek_41314.doc

  2. Gasparik

    Drága Attila, ne mocskolódj mint a téged vádlók. Maradj olyan profi mint eddig. A jövőben szerintem válaszolni sem kell ezekre a kicsinyes, sértett vagdalkozásokra. Mellék körülményként: annak idején Ralu Filip azt kérte Adrian Nastasetól, hogy legyen a CNA mandátum 9 azaz Kilenc éves, mire Nastase azt mondta, hogy ilyet egy demokratikus országban el sem tud képzelni! Nem kommentálom, csak szomorúan konstatálom, hogy a valamikori szabadság harcosainak jelképe miként lett párttitkár.

  3. Ésaiás

    Sok szó szegénység…

  4. Szőcs L.

    A Năstase-példáról eszembe jut, hogy a szocialisták Magyarországon ugyanolyan szemérmesek voltak. Hogy csak két példát mondjak: 1) nem módosították az alkotmányt, amikor kétharmaduk volt; 2) nem utáltak ki minden ellenzékit mindenhonnan (pénzelték például Toró T. Tibor alapítványait, hogy legyen ideje és alkalma csesztetni őket). Nos, Orbánék a jelek szerint nem akarnak ilyen hibákat elkövetni.

  5. marcika

    Kifejtené bővebben ki vette át a kolozsvári és csíkszeredai frekvenciákat Bogdan Eduard cégétől, s milyen terveik vannak az új tulajdonosoknak a megszerzett jogosultsággal?

Válasz

Spam Protection by WP-SpamFree